Google+ Google+

2013. június 29.

Padlizsán, paradicsom és kecskesajt saláta

Tegnap délután  ismét feltartózhatatlanul tört rám a saláta utáni vágy, és fejembe vettem, hogy a szombati, nagy családdal közösen elfogyasztott ebéd ezúttal nem húsos lesz. Mikor a neten megakadt a szemem egy padlizsán-paradicsom-kecskesajt-saláta fotón, rögtön tudtam, hogy mi a teendőm.

Hozzávalók (6-4 személyre):
2 kockákra vágott padlizsán ‭
1/2 pohár + ‭ 2 evőkanál olívaolaj
3 evőkanál méz
durva só
fekete bors
2-3 pohárnyi félbevágott koktélparadicsom
‭1/2 pohár (50 g) fenyőmag
200g kockákra vágott kemény kecskesajt
2 evőkanál apróra vágott petrezselyem
2 evőkanál kakukkfű (én ezt kihagytam, mert nem volt)


Elkészítés:
Kb. 180 fokra előmelegítjük a sütőt.
A fél pohár olívaolajat összekeverjük a mézzel, hozzáöntjük a padlizsán kockákhoz, és óvatosan megkavarjuk, hogy a mártás jól bevonja a padlizsánt.


Az egészet lapos tepsire tesszük , megszórjuk egy kevés sóval és borssal, majd 25-30 percig sütjük, amíg a padlizsán megpirul. A pörkölés során egyszer vagy kétszer átkavarjuk.


Olívaolajjal kicsit megkenünk egy másik tepsit és rápakoljuk a paradicsomot úgy, hogy vágott felükkel felfelé nézzenek. Rácsöpögtetünk 2 evőkanálnyi olívaolajat és durva sót szórunk rá. A sütőben körülbelül 20 percig sütjük.



A padlizsánt és a paradicsomot áttesszük egy tálba. A fenyőmagot száraz serpenyőben kicsit megpirítjuk, és a tálba szórjuk. Hozzáadjuk a fűszernövényeket valamint a sajtot, összekeverjük és melegen tálaljuk, vagy hűtőben lefedve tároljuk, és később hideg salátaként fogyasztjuk.
Nem tudom milyen hidegen, de melegen fenséges volt. Frissen sült sajtos pogácsával majszoltuk, és száraz vörösbort kortyoltunk hozzá :)


(A Facebook oldalunkon nagyobban is láthatóak a fotók)
(A sajtos pogácsa receptje nemsokára...)


(e tipikus izraeli saláta-recept ötlete az Xnet-ről, fotók: frankpeti)

Tahinis datolyamézes gluténmentes aprósütemény

Sógornőm egy formanyomó készülékkel lepte meg feleségemet születésnapjára, erre ő nyomban kipróbálta azt, és tahinis datolyamézes gluténmentes aprósüteményt készített vele. Amilyen szép lett, olyan finom volt :)






2013. június 22.

Izraeli konyha?


Sokakban felmerül a kérdés, hogy van-e izraeli konyha? Először is mindenkit megnyugtatok: van. Lehet, hogy tizenöt, húsz évvel ezelőtt még nem volt, ma viszont egyértelműen él és virágzik. De ha van, akkor mi a lényege? Mi a szerepe az izraeli kultúrában?

Szerintem roppant fontos ez a "lenni vagy nem lenni" kérdés, mert elengedhetetlen az itteni életünket illetően. Hisz a konyha a kultúra része, és ha nincs izraeli konyha, akkor nincs "izraeliség" sem. Az egyedi izraeli kultúra létezéséről feltett kérdés gyakorlatilag afelől is érdeklődik, hogy mennyire jelentősek az ősi izraeli kultúra értékei a mai modern életünkben? Képesek vagyunk-e művészi és szellemi tartalmat önteni a lényegében folyamatos nehézségekkel és stresszel teli izraeli hétköznapokba? Az országba való visszatérésnek van-e -az üldözött népnek ideiglenes menedéknyújtáson túli- történelmi szerepe? Hogyan valósul meg az átmenet, ami egyrészt közvetlen folytatás, másrészt hihetetlen ugrás a zsidóság és izraeliség között?

Húú, menyi kérdés?!
A gasztronómiával összefüggésben nem sok választ kapunk, annál többször találkozunk a kérdéssel: van-e "izraeli konyha"?
Szerintem ez az állandóan feltett kérdés jobban meghatározza az izraeli konyhát mint a kérdésre adott válaszok.

Az izraeli konyhára az jellemző, ami a vallásból kitérőkre: állandó kétségek között levés, folyamatos vonzódás a gyökerekhez, ugyanakkor erős vágyakozás a bilincsekből való szabadulásra. Itt van a különbség a zsidóság és az izraeliség között is. Az elmúlt századok zsidósága megrögzött zsidóság, mely “tudja” a helyes utat, törvényekben és rendeletekben rögzíti azt. Az izraeliség ezzel szemben visszatér az eredeti bibliai, prófétai zsidósághoz, ami kinyilatkozó és fejlődő zsidóság.

A peszahi hagadában a négy fiú közül az a legfurcsább, aki nem tud kérdezni. A kérdezés, tűnődés, gondolkodás, az egyik legnagyobb emberi képesség, mert ez, és csak ez teszi lehetővé a folyamatos fejlődést. Az emberi lét lényege szerintem nem a megváltás, hanem az utána való vágyakozás, nem a lélek nyugalma, hanem a viharé, nem az ismeret, hanem a hit. A héber nép atyja sem pihen mikor a bárka úszik a vizen miközben odakint vihar tombol, Ábrahám is otthagyja apja házát, szülőhazáját, és útrakel a "lech lecha" felszólításra. A legkellemetlenebb és legunalmasabb emberek azok, akik azt hiszik, hogy mindent tudnak, és az összes válasz a birtokukban van.

A negyedik fiú nem azért nem kérdez, mert azt hiszi hogy minden választ ismer, hanem mert nem tudja, hogy kérdezni kell. Erről az oldalról az a veszély, hogy lesüllyedünk a szürke és értelmetlen hétköznapok rutinjába anélkül hogy tudatában lennénk, hogy egyáltalán szükség volna a kérdésekre. Anélkül főzőcskézünk, hogy jelentőséget keresnénk neki.
Fontos hangsúlyozni, hogy a múlt bilincseiből való szabadulás nem taszít minket egyfajta tudatlan és vak életbe.

Ez a bejegyzés nem ad választ az izraeli konyhával kapcsolatos kérdésekre, hanem ötleteket ad, melyek további kérdéseket fogalmaznak majd meg.

Ezennel pedig engedjétek meg, hogy lehelyezzem az izraeli konyha négy alappillérét :)
Ezek közül kettő földrajzi, kettő pedig kulturális.

a/ Helyi alapanyagok - Az izraeli konyha mindenekelőtt Izraelben létrejött konyhát jelent, melynek szervesen kell kapcsolódnia a helyi nyersanyagokhoz. Egy régió mezőgazdasági terméke a helyi éghajlat és a környezeti adottságok következménye, és amit a föld egy bizonyos helyen kiad magából, biztos hogy alkalmas lesz az adott hely főzési kultúrájához, sőt nagyrészt ez határozza azt meg. Nincs izraeli konyha paradicsom, padlizsán, datolya, szőlő, csicseriborsó, olívaolaj, narancs, avokádó, füge, izraeli sajtok, helyi fűszernövények és mindaz a finomság és bőség nélkül, melyet kínál e “szent” föld.

b/ Arab konyha - Az izraeli arab konyhába vannak vésve azok az ősi sütés-főzési hagyományok, melyek még a bibliai időkből lettek megőrizve, az országnak megfelelő alapanyagok okos használatával: helyi, vadon nőtt fűszernövények, bárányhús, burgul, lencse, szőlőlevél, fűszerek és a többi. Semmi kétségem sincs afelől, hogy az a konyhakultúra, mely az évszázadok alatt az országban fennmaradt, a modern izraeli konyha egyik alappillére kell hogy legyen. Nem véletlenül szerettünk bele az alija után rögtön -mintha mindig is a miénk lettek volna- az olyan furcsaságokba, mint a humusz, a tahina, a falafel, a kabab, a burgul, a malabi, a baklau és az arab konyha többi csodás termékébe. Nem számít, hogy elég bátrak vagyunk-e bevallani, vagy oktondi módon letagadjuk, de megmásíthatatlan tény: a helyi arabság elválaszthatatlan része az izraeliségnek.

c/ Olvasztótégely - A ház téglákból, a konyha pedig emlékekből épül. Izrael rengeteg szétszórt népet fog össze, töméntelen emlékkel, és az összes emléknek, bármennyire is különbözőek azok, van egyfajta közös zsidó kódja, mely eggyé forrasztja őket: a szombat, az ünnepek, a hagyomány és a gyülekezet. Minden népcsoportnál megvannak a maga sajátosságai a hanukai fánknak, a pászka használatának, a pünkösdi tejes ételeknek, a mézes almának, a chaminnak (sólet), és többi ünnepi zsidó ételnek.

Az izraeli konyha egy csodálatos olvasztótágelyben tudja egyesíteni a különböző népcsoportok konyháját. Ahogy telnek az évek, a kapcsolatok kiszélesednek, a csoportok összekeverednek és velük az ételek is, és lassanként egyfajta különlegesen harmónikus izraeli nosztalgia is kialakul (fúziós konyha). Az én fiaim például itt születtek, az ő ízlésviláguk már beépült ebbe a finom szövetbe. A mai fiatalok számára az izraeli konyha elválaszthatatlan része például a shakshuka, a sabich és a falafel, a hagyományos északafrikai halétel: a chraime, a kuszkusz és a matbucha, a gefilte fish és a chazeret (torma), a jachnun és a kube, a charira- és a csirkeleves, a karpaleh, a ptitim és a Sahar csoki.

d/ Moderniség - Minden tiszteletünk a múlté, de tekintetünk a jövőt fürkészi. Az izraeli konyha - mint maga az izraeliség- nem merülhet el csak a földrajzi és kulturális hagyományokban, hisz az egész világ nyitva van előttünk, folyton utazunk benne, állandóan hatással van ránk, és nem maradhatunk közömbösek azzal szemben ami ott történik.

Minden elismerésem az izraeli úttörőké és a mocsárcsapoló földmíveseké, de a mai modern Izrael erejét a folyamatosan megújuló tudományos és technológiai képessége adja. Az izraeli konyha nem alapozódhat csak az autentikusságra vagy a nemzetiségre, magába kell foglalnia a globális perspektívát is, a tudományos szempontokat és az újító jellegű technikákat.

Az izraeli konyha nem állhat csak padlizsános tahinire helyezett kebab-ból (ami egyébként isteni!), meg kell tanulnia a klasszikus konyhát, a modern konyhát, a molekuláris konyhát, a fúziós konyhát (ebben egyébként világviszonylatban élen járunk), az ázsiai behatásokat, és valamilyen módon mindegyiket magába kell foglalnia. A világ nagy és a vándorló zsidó szereti az utazásokat, a könyv népe szeret tanulni és kutatni. Ez is része annak, akik vagyunk.

Hatalmas mennyiségű tudás, bölcsesség, misztika, etika, spiritualitás, filozófia, önvizsgálat, öröm, humor, kimagasló emberek, szokások, és csodálatos kultúra birtokában vagyunk. Mindezt a szépséget kell feldolgoznunk és asszimilálnunk a mai izraeli kultúrába és ezen belül az izraeli konyhába.

A gyökerektől, kultúrától, gondolattól, és lélektől elszakadt konyha üres, és egyhangú. Múlt nélkül nincs jövő, és csak a jelen - unalmas.

Gyökerek nélküli konyha nem tud a magasba emelkedni, és amelyik nem akar felfelé törni, elsorvasztja a gyökereit.

Chili con carne - csili hússal



A "Chili con carne" az amerikai Texas-ból származó egytálétel, mely apróra vágott, vagy darált húsból, fekete babból és paradicsomból készül, valamint bőségesen, többféle, friss és száraz csípős paprikával van  fűszerezve.

A név jelentése spanyolul: csilipaprika (chili) hússal (con carne). A pörkölt ősi eredetű, és eredetileg a texasi San Antonio városban szegény mexikóiak főzték füstölgő tüzek felett hagyományosan nagy vasedényekben. A helyi étel gyorsan "szárnyrakelt", és elterjedt a környéken, alkonyatkor mindenfelől lovaskocsikkal jöttek az éhes étkezők, helyet foglaltak a helyi piazzán a hosszú asztalok melleti fapadokon, és várták a "csili királynő"-jének nevezett sűrű főttest, mely a hús, a csili és kömény mámorító illatát árasztotta szét. Az étel, melyet hamarosan minden környékbeli városban felszolgáltak, az állam szimbóluma lett, és a helyi cowboyok tömören "chili"-nek neveztek el. Csípős szószba mártott forró tortillával, vagy fehér rizzsel fogyasztották, és káposztából, paprikából és paradicsomból álló ropogós salátát ettek mellé. A mai napig minden helyi étteremben felszogálják a "csili"-t, vagy "piros tál"-at, babbal, vagy anélkül, de mindig csípősen és bőségesen fűszerezve.

A Chili Con Carne-t egyszerű elkészíteni, és ideális vidám családi vacsorán, vagy sokrésztvevős partyn felszolgálni, ahol mindenki szed magának egy nagy kanálnyi csilit a tortillába, aztán arra friss nyári paradicsomból, zöldpaprikából, tejfölből és egyéb zöldségekből (mint például avokádó, uborka, vörös vagy zöld hagyma, koriander és csípős, füstölt chipotle paprika) öntetet löttyint.

Hogy a pörkölt lédús legyen, érdemes kicsit zsíros és ízes húst használni. Ajánlott a húst apróra vágni, vagy húsdarálóban durvára törni. Fontos, hogy a paradicsom friss és érett legyen, valamint hogy többféle csípős paprikát is használjunk. A fekete babot éjszaka bő, hideg vízben beáztatjuk és másnap külön, szintén bő vízben egy fej fokhagymával puhára főzzük. Ha egyszerűsíteni szeretnénk a dolgunkat, jó minőségű babkonzervet, vagy főtt és lefagyasztott babot is használhatunk. Vannak akik az íz és a sötét szin elmélyítésére a száraz paprikát forró feketekávéban áztatják, vagy a főzés végefelé néhány kocka étcsokit tesznek hozzá. A receptben én mindkettőt hozzátettem :)

Hozzávalók (6-8 személyre):

1 kiló durvára darált marhahús
2 nagy piros szárított csípőspaprika
2 kis szárított piros chili (Shata)
2 púpozott teáskanál török ​​kávé egy csésze forró vízben oldva
5 evőkanál olívaolaj
2 fej apróra vágott vöröshagyma
1 hámozott és apró kockákra vágott kis zeller gyökér
1 apró kockákra vágott édes piros paprika (gamba)
2 sárgarépa, megtisztítva, apró kockákra vágva
8 gerezd, apróra vágott fokhagyma
2 teáskanál őrölt kömény
1 teáskanál füstölt paprika (nem kötelező)
1 evőkanál édes paprika
1 teáskanál szárított oregánó
3 babérlevél
2 teáskanál só
fél teáskanál fekete bors
1 üveg (330 ml) sör
konzerv tört paradicsom (400 g - lehetőleg Olaszországból importált)
2 csésze (300 g) főtt fekete bab (a mennyiség főzés után értendő)
1 evőkanál barna cukor
20 gramm étcsokoládé
fél teáskanál római kömény
tálaláshoz: tejföl és a zöld hagyma

Elkészítés:

A kétféle szárított erőspaprikát fél óráig áztatjuk egy csésze forró kávéban. Ez idő alatt az összes zöldséget felvágjuk. Kivesszük a paprikát az áztatásból (megőrizzük a kávét), kézzel szétnyitjuk őket, kimossuk belőlük a magokat, aztán ollóval vékony kis karikákra vágjuk. Egy nagy fazékban olívaolajon puhára pirítjuk a vöröshagymát, a zellert, a paprikát és a répát. Hozzáadjuk a fokhagymát, az áztatott és aprított csípőspaprikát és további két percig pirítjuk. Beletesszük az összes fűszert és egy percig sütjük, míg a fűszerekből kiszabadulnak az erős aromák. Magasabb lángra tekerjük, a fazékba tesszük a húst és aranylóra sütjük. Hozzáöntjük a sört és addig főzzük, míg a folyadék körülbelül a felére csökken. Beletesszük a felvágott paradicsomot, a babot, a cukrot és a kávét (természetesen a zacc nélkül) és lefedett fazékban alacsony lángon körülbelül másfél óráig főzzük. Ügyeljünk arra, hogy a főzés alatt végig legyen folyadék a fazékban. Ha hiányzik, tegyünk hozzá egy kis forró vizet. Tálalás előtt teszünk hozzá étcsokoládét és római köményt, majd lefedve további két percig főzzük. Megkóstoljuk és szükség szerint javítjuk az ízesítést és tehetünk hozzá csili darabokat. Tejföllel, zöldhagymával, meleg tortillával, vagy rizzsel, és ropogós zöldségsalátával tálaljuk.

(recept és fotó: Limor Tiroche)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...