Yoghurtos eper - a titkos fegyver

Már kapható eper a boltokban. Joghurttal bevonva aranyos kis gombócokat kapunk. Ha ilyeneket szórnánk Gázára, biztos azonnal abbahagynák a rakétalövődözést, és kitörne a világbéke... (csak egy ötlet a döntéshozóknak... :)

Paprikás, diós és gránátalmás krém

Nemrég meglátogattam egy hatgyerekes család által működtetett olajprést, ahol a nagy-, ősszakállú családfő felesége ilyen paprikából, dióból és gránátalmából készített kenőkrémet kínált a vendégeknek:

Hozzávalók:

2 pohár pirított dió
2 pohár sült paprika csíkokra vágva
1/2 pohár szűz olívaolaj
2 evőkanál vörösborecet
2 teáskanál gránátalma szirup
1 teáskanál ketchup
1/2 teáskanál frissen facsart citromlé
2 gerezd fokhagyma, összezúzva
1 teáskanál római kömény
1/2 teáskanál bors (ízlés szerint)
só

Elkészítés:

Sütőben megsütjük a paprikát, meghámozzuk, és csíkokra vágjuk.
Hozzáadjuk az olívaolajat, az ecetet, a fokhagymát és éjszaka a hűtóben pácoljuk.
Aprószemcsésre törjük a paprikát az összes többi hozzávalóval.
Hűtőben tároljuk. Idővel a finom íz méginkább feljavul.

És jóétvágyat!

Nyamiii!

Itt van a földműves családról egy kép. Az öreg olajfán a szülők :)

Gyors karfiol pástétom

Rövid előkészítés, gyors sütés, és nagyszerű eredmény: hűvös őszi estéken élvezet majszolgatni ezt a karfiol pástétomot.

 

Hozzávalók (6 személyre):

• 500 g karfiol
• 5 tojás
• 1 doboz (250 ml) tejszín (~15% zsírtartalmú)
• 1 csésze (200 ml) tejföl (~9% zsírtartalmú)
• 100 g reszelt Kashkaval (Caciocavallo sajt)
• 1 pohár (250 gramm) krémsajt (~9% zsírtartalmú)
• 1/2 pohár önkelő liszt
• 2 gerezd fokhagyma, apróra vágva
• só
• fekete bors

Speciális eszközök: 6 hőálló kis csésze

 

Elkészítés:

1. 180 fokra előmelegítjük a sütőt.
2. Forrásban lévő vízben kb. 10 percig főzzük a karfiolt. Leszűrjük.
3. A többi hozzávalót egy tálban egyenletesen összekeverjük.
4. Beolajozzuk a csészéket, és mindegyikbe néhány karfiolt teszünk. A tetejére öntünk a keverékből.
5. Körülbelül 30 percig, aranylóra sütjük.

(forrás: ynet)

Mangó salsa

Ezúttal nem a főételen, hanem a köreten lesz a reflektorfény. Nem számít, hogy mivel esszük, sült hallal, steak-kel, vagy sima rántotthússal, ez a salsa fogja elvinni az előadást. Minden nyáron elkészítem, mikor a mangó ára stabilizálódik, és a piac el van árasztva a finom maja mangófajjal (édes, kevésbé szőrös, és tömör).

Mi kell hozzá:
Nagy érett mangó
Kis csokor koriander
Vörös, csípős chili paprika
Nagy zöldhagyma szár
Szezámolaj
Fél citrom (vagy lime/zöldcitrom, ha van kéznél) 

Hogyan készítjük:
Ez a mennyiség elég egy nagy adagnak, vagy két kis adagnak.
A mangót kockára vágjuk. Lehet egész kicsikre vágni, de én a nagy és lenyűgöző kockákat szeretem. 

Félbevágjuk a chilipaprikát, eltávolítjuk a magokat és az erezetet, és egész picire vágjuk. Fontos hogy apró legyen! Ezeknek a paprikáknak nincs egyforma erőssége. Bizonyos részei egyáltalán nem csípősek, ami néha elég bosszantó. Mikor megvan az egységes paprika-keverék, be tudjuk állítani azt a csípősséget, amit a salsába akarunk tenni (az elején természetesen kevesebbet teszünk, hozzátenni később is lehet), így nem lepnek majd meg kellemetlenül erőszakos falatok.
Rövidre fogva – kóstoljuk meg a paprikát, hogy tudjuk hogy mivel állunk szemben, aztán ízesítsük a megfelelő szintre. 

Apróra vágjuk a koriandert (minden mangóra körülbelül egy kanálnyit) és a hagymát.
Egy lapos tálban összekeverjük a mangót, a chilit, a koriandert és a hagymát, és friss citromot facsarunk rá. Fontos a frissesség, és természetesen semmi nem helyettesítheti a citromot, főként –bármilyen fajta- ecet nem. 

Újra összekeverjük, és hozzáadunk néhány csepp szezámolajat. Vigyázat – ez nagyon koncentrált és domináns ízű olaj!
Öt percig állni hagyjuk a hűtőben, hogy felszívja az ízeket, és tálaljuk.
Ez egy nagyszerű hideg köret bármilyen egyszerűbb húsadaghoz (grillhús, semleges hal, stb...), csak simán rizs, vagy tészta mellé is jó, vagy valami ázsiai vagy dél-amerikai ételkombinációhoz. Magában is szuper, vegetáriánusok meg különösen örülni fognak neki!

(Forrás: פתיתים)

Cukkini saláta - gombával, tojással és szójaszósszal

Dióval, gombával, tojással, citrommal vagy paradicsommal? Nemrég feltettem a blog Facebook oldalára hat különböző cukkini-saláta fotóját, és megigértem, hogy amelyik a legtöbb lájkot kapja, annak közzéteszem itt a receptjét.
Íme, szoros küzdelem után az eredmény:

1 - gombával, tojással és szójaszósszal - 11 like
2 - korianderrel és dióval - 10 like
2 - paradicsommal és petrezselyemmel - 10 like
4 - citrommal - 4 like
5 - savanyúuborkával és kaporral - 3 like
6 - tojással és kaporral - 1 like

Hozzávalók:
sütőolaj
1 nagy fej vöröshagyma, apróra vágva
3 cukkini, meghámozva, felkockázva
1 kosárka (200 gramm) friss gomba, apróra vágva
1/2 pohár szójaszósz
2 keményre főtt tojás, apróra vágott

Elkészítés
1- Melegítsük fel az olajat egy tepsiben vagy lapos edényben. Adjuk hozzá az apróra vágott hagymát és addig pirítsuk, míg megpuhul, és átlátszóvá válik.
2. Adjuk hozzá a kockára vágott cukkinit, és 3-2 percig, keverés közben süssük.
3. Adjuk hozzá a gombát és süssük tovább néhány percig. Ha a gomba megpuhult, öntsük hozzá a szójaszószt.
4. Vegyük le a gázról, és adjuk hozzá a salátához a főtt tojást a salátához.
5. Melegen, vagy hidegen tálaljuk.

A többi cukkini saláta így néz ki:

Cukkini saláta - korianderrel és dióval

Cukkini saláta - tojással és kaporral

Cukkini saláta – citrommal

Cukkini saláta - savanyúuborkával és kaporral

paradicsommal és petrezselyemmel

Tésztával és zöldségekkel sült csirkemell

Egyszerű, és meglepetésekkel teli recept: a család nagy valószínűséggel szeretni fogja, és végre a kamra is kiürül a rengeteg, több hónapja eksönre váró dologtól :)

Ha nagytakarítás előtt (mondjuk peszachkor) ki szeretnénk üríteni a hűtő és a spájz tartalmát, de nem akarjuk kidobni az ott találtakat, érdemes elővenni ezt a receptet, és nagyszerű ebédet főzhetünk belőlük.

Az itt leírt, elmúlt szombaton készített ebéd földimogyorót, kandírozott gyömbért, tésztát, ananászt, csirkemellet, zöldségeket és még sokmindent tartalmaz, de bármely egyéb, otthon talált alapanyaggal is elkészíthetjük az ételt, mint például – gomba, fehérkáposzta, vagy akármilyen más, alkalmasnak tűnő zöldség.

Két tipp, mielőtt elkezdenénk:
1. A zöldségek pirításának rövidnek kell lennie, hogy frissek és ropogósak maradjanak, ezért fontos előre felaprítani őket.
2. A zöldségek keménysége és vágásának módja kell hogy meghatározza a serpenyőhöz adásuk sorrendjét. Ha kemény a zöldség (pl. répa), vagy nagyra van vágva, az elején pirítjuk meg, ezzel szemben ha puha a zöldség, vagy apróra van vágva, akkor a végefelé.

Hozzávalók (5-4 személyre):
1 csirkemell (kb. 400 g) csíkokra szeletelve
2 fej vöröshagyma, vékony csíkokra vágva
2 paprika csíkokra vágva
2 gerezd fokhagyma, apróra vágva
2 sárgarépa, vékony csíkokra vágva
4 zöld hagyma, szeletelve
1 doboz ananász konzerv – tegyünk félre 2 evőkanálnyit a levéből, és vágjuk az ananászt kockákra
1 marék sótlan földimogyoró (ha épp nincs kéznél, kesudió is jó helyette)
3 kocka kandírozott gyömbér, felaprítva
200g hosszú metélt tészta, a gyártó utasításai szerint megfőzve és leszűrve
Repce-, vagy szezámolaj

A mártáshoz:
1 evőkanál szójaszósz
1 evőkanál édes-csípős chili szósz
1 kiskanál hoisin mártás (Hoisin sauce)
1 evőkanál Silan, magyarul: datolyaszirup, vagy datolyaméz, angolul: Rub (syrup)

Az áztatáshoz:
1 evőkanál szója
1 evőkanál hoisin mártás
1 evőkanál  datolyaszirup (Silan)
2 evőkanál ananász konzerv-lé

A tálaláshoz:
1 marék apróra vágott mogyoró
1 csípős chili paprika, magoktól kiürítve és vékonyra szeletelve
3-2 evőkanál apróra vágott koriander
2 evőkanál friss bazsalikom levél csíkokra vágva

Elkészítés:

1. Egy pohárban összekeverjük a szósz hozzávalóit, és félretesszük. 
2. Az áztatáshoz valókat szintén összekeverjük egy tálban, beletesszük a felvágott csirkemellet, kicsit megforgatjuk, hogy a hús minden oldalról beszívja az ízeket, lefedjük, és fél órára félretesszük (nyáron érdemes hűtóben tárolni). 
3. Míg a csirke ázik, nekilátunk a zöldségek vágásához-darabolásához-aprításához (nem kevés munkáról van szó!). 
4. Magas lángon felmelegítünk egy wok-serpenyőt (ha nincs, egy nagy tepsi is megteszi). Mikor a wok forró, hozzáöntjük az olajat, és kicsit megforgatjuk, hogy az olaj elérje a serpenyő minden oldalát. 
5. Néhány körben megpirítjuk a csirkemell csíkokat, fakanállal időnként megkeverjük, hogy minden oldala ehetővé süljön, és a színe megváltozzon. 
6. Kivesszük a csirkét a wok-ból, és áttesszük egy tálba. 
7. Ismét felmelegítjük és megolajozzuk a serpenyőt, hozzáadjuk a szeletelt hagymát, és a serpenyőt fel-feldobálgatva, vagy kevergetve egy-két percig sütjük.Hozzáadjuk a paprikát és kevergetés közben további egy percig sütjük, miközben fokozatosan hozzáadunk egy kanálnyit a mártásból. 
8. Hozzáadjuk a fokhagymát és a sárgarépát, és forgatás-dobálás közben körülbelül egy percig sütjük, miközben fokozatosan mégegy kanállal hozzáteszünk a szószból. 
9. Hozzáadjuk a zöld hagymát, kockára vágott ananász, apróra vágott diót és a gyömbért, és kevergetve sütjük körülbelül egy percig. 
10. Hozzáadjuk a tésztát és a maradék mártást, és kevergetés közben sütjük még egy percig sütjük. 
11. Beletesszük a csirkét is, ​​és keverés közben készre sütjük (kb. még egy perc).
12. Áttesszük egy tálaló edénybe, és ha szükséges, szójaszószt adunk hozzá. A tányéron megszórjuk az apróra vágott mogyoróval, chili paprikávalt, korianderrel és a bazsalikommal, és melegen tálaljuk.

(fotó: xnet)

Őszibarackos és cukkinis bulgur saláta

Finom, tápláló, tetejébe a megengedett határokon belül: kényeztessük magunkat egy csomó vagány kiegészítővel dúsított bulgur salátával!
Fogadjátok most a legújabb nyári csillagot:

Hozzávalók (2 adag):
½ csésze bulgur, nyersen
cukkini
kevés olaj
őszibarack (érdemes narancssárga)
egy kis lilahagyma
piros paprika
½ csésze dió
2 evőkanál áfonya
2 evőkanál mentalevél, apróra vágva
2 evőkanál olívaolaj
só és bors

Elkészítés:
Fedett tálban, 10 percig forró vízben áztatjuk a bulgurt, a végén megkóstoljuk, hogy megbizonyosodjunk, hogy eléggé megpuhult.
Leszűrjük, és hideg vízzel leöblítjük, majd hűtőbe tesszük, hogy teljesen lehűljön.
Eközben kockákra vágjuk a cukkinit, és egy teflon serpenyőben kevés olajon enyhén megpirítjuk.
Az őszibarackot, a lilahagymát, és pirospaprikát kis kockákra vágjuk.
Mikor a cukkini és a bulgur lehűlt, összekeverjük a saláta minden összetevőjét.
Olívaolajat, sót, és borsot teszünk hozzá, összekeverjük, és azonnal tálaljuk.

Görögdinnyeleves fetasajttal és mentával

Annak ellenére, hogy a gyerekek csak belekavartak, finnyásan belekóstoltak, otthagyták (na jó, főleg a második volt ehetetlen számukra), és ebéd végén megfogadtaták velem, hogy néha olyan kaját is készítek, amit ők is szeretnek, valójában egy nyári, meleg napokra (néhol majdnem 50 fok!!)  ideális levesről van szó, melyet a felnőttek kiváncsian, és -a visszajelzések alapján- nagy részük elégedetten fogyasztott el. Néhányan repetáztak is :)

A leves nincs főzve, sima görögdinnye, mézzel, citrommal, mentával és fetasajttal. Nem lehet rossz, gondoltam, mikor megláttam a neten, és bár Magi kicsit tiltakozott, csakazértis megcsináltam.

Hozzávalók:

1 kiló görögdinnye (a piros része, a héj nélkül)
1 pohár mentalevél
1/2 pohár méz
1/4 pohár citromlé
300g fetasajt másfél centis kockákra vágva

Elkészítés:

A görögdinnye egynegyedét másfél centis kockákra vágjuk.
A dinnye többi részét nagy darabokra vágjuk, és a mixerben addig törjük, míg egységes folyadékot kapunk.
A dinnyepéphez adjuk a mézet, a citromot, a mentát, és további fél percig törjük a turmixgéppel.
A levest kis csészékbe töltjük.
Hozzáadjuk a kockákra vágott feta sajtot és a görögdinnye-kockákat.
Mentával díszítjük, és tálaljuk.
Juhééé!!

(fotó: nem én, a net, nekem nincs ilyen tányérkám)

Gombás marhapörkölt gránátalmával és vörösborral

Miután a Facebookon feltett kérdésre az lett az egyértelmű válasz, hogy leginkább hús-receptek hiányoznak az izraeli konyhablogról, jöjjön egy képes-húsos...

Milyen mentes: glutén.
Milyen konyha: izraeli, mi más lenne?
Mennyire nehéz elkészíteni: attól függ kinek, nekem nagyon nehéz, rendes esetben könnyű, vagy nagyon könnyű :)

Hozzávalók (8 főre):
2 kg marhahús (pl bordák) 4x4 cm-es kockákra vágva (4.2x4.2 is jó lesz, nem kell vonalzót használni, bár én megmértem, mert nagynak tűntek a hatalmas orosz hentes húskockái)
1 1/2 evőkanál kukoricakeményítő
olívaolaj
2 fej vöröshagyma, nagy darabokra vágva
1 evőkanál római kömény
1 üveg vörösbor (Cabernet Sauvignon, Shiraz vagy Syrah)
1/2 pohár (120 ml) gránátalma sűrítmény (vagy koncentrátum, ami ugyanaz)
1 evőkanál magok nélküli dijoni mustár (máig nem értem, miért nem lehet benne mag)
1 kg (4 kosárka) gomba, negyedekre felvágva
1 köteg petrezselyem
5 evőkanál kakukkfű-levél
só
őrölt fekete bors

Elkészítés:
1. A kockára vágott húst egy tálba helyezzük, és sóval-borssal ízesítjük.
2. Óvatosan megszórjuk kukoricakeményítővel, a felesleget lerázzuk (a keményítő megőrzi a hús színét), és az egészet összekeverjük.

3. Egy vastag fazékban olívaolajat melegítünk, és a húst minden oldalról alaposan megpörköljük, hogy lezárjuk a hús felszínét. Kivesszük a fazékból, és félretesszük.

4. A hagymát belehelyezzük ugyanabba az edénybe, melyben a húst pörköltük, és aranybarnára pirítjuk (lehet hogy pótolni kell az olajat). Hozzáadjuk a köményt és egy keveset a vörösborból. Fakanállal felkaparjuk a fazék aljára tapadt üledéket.

5. A húst visszatesszük a fazékba, hozzáadjuk a gránátalma sűrítményt, a maradék bort, és felforraljuk.

6. A fazékba tesszük a mustárt, a gombát, a petrezselymet, és a kakukkfüvet is (ez utóbbinak csak a leveleit! Jéé, leveles fű! ki látott már ilyet?! hehe), minimálisra vesszük a lángot, lefedjük a fazekat, és kb 3 óráig főzzük. (Lehetséges változat: főzés helyett 180 fokra előmelegített sütőben is süthetjük).

7. Pirított mandulával, kakukkfűvel és petrezselyemmel gazdagított rizzsel tálaljuk. Ha van gránátalmánk, természetesen megengedett, sőt melegen ajánlott azt is a rizsbe keverni.

Nyamiii! Szof haderech! ("az út vége", izraeli szleng, ami azt jeleni, hogy "szuper")

(Köszönet Maginak, Vilinek és Editnek a főzésben való segítségért! Most "csak" 11-en ebédeltek nálunk, de ez sem kis munka, főleg, ha főzés közben olajos kézzel fényképezni is kell...)

Padlizsánleves bulgurral és joghurttal

A padlizsánból rengeteg étel készül, főleg a balkáni és mediterrán térségekben. Itt Izraelben is talán a legkedveltebb és legelterjedtebb zöldség. Kiváló előétel, saláta, kirántva, kisütve, vagy rakottan, jó főzeléknek, de töltve, és párolva, padlizsánkrémként, vagy paradicsommártással, illetve körítésként is kitűnő.

Az elmúlt hétvége óta tapasztalatból tudom, hogy levesbe is főzhető. A tegnapi ebédhez  az alábbi padlizsán-levest készítettem.

Hozzávalók (6 főre):

4 kanál olívaolaj
4 fokhagymagerezd, összepréselve
1 citrom leve
1/2 pohár mentalevél, felaprítva
1 kanál száraz menta
2 padlizsán, meghámozva és 1 cm kockákra vágva
1 köteg koriander (én kihagytam mert nem mindenki szereti)
1/2 pohár bulgur (rizs is lehet helyette)
só
bors

A szószhoz:
1 pohár sűrű joghurt
1 fokhagyma gerezd
apróravágott menta
1 kanál olívaolaj
1 kanál citromlé

Elkészítés:
A tálban felmelegítjük az olívaolajat.
Hozzáadjuk a fokhagymát, a citromlevet, a mentát és a bulgurt, és két percig pirítjuk.
Hozzáöntünk másfél liter forrásban lévő vizet és a padlizsánt.
Sóval és borssal ízesítjük.
Lejjebb vesszük a tüzet és 20 percig főzzük.
Összekeverjük a mártáshoz valókat.
Tányérokba tesszük a levest és kevés szószt teszünk hozzá.
Én kevertem bele tejszínt is, hogy kevésbé legyen savanykás az íze. Szerintem hidegen a legfinomabb a leves, főleg ezekben a forró nyári hónapokban.

A legfinomabb zöldségsaláta

A tegnapi reggelit kénytelen voltam lencsevégre kapni, és irígy lennék, ha nem tenném itt is közzé. Mostanában ez a földközi tengeri saláta nálunk az egyik kedvenc étel! Még nincs tisztességes neve, mert Magi, feleségem találta ki, bár biztos máshol is felfedezték már. Mennyei az íze, kötelező kipróbálni!

Összetevők: Feta-sajt, uborka, paprika, hagyma, fenyőmag, citromlé, só, olívaolaj. A paradicsom most kimaradt, de az is szokott lenni.

Elkészítés: a fenyőmagot az olívaolajon egy nagyon kicsit megpirítjuk, vigyázni kell, hogy oda ne égjen, folyamatos kevergetés közben éppen csak gyöngyözésig pirítjuk, a többi összetevőt felaprítjuk és mindezt összekeverjük.
A saláta bármilyen kenyérfélével ehető, mi legtöbbször pirítóssal, vagy pitával fogyasztjuk. Laktató és egészséges reggeli, vagy vacsora, de ebédnek is elmegy.

Marokkói zsidó csirkepörkölt

Izraelben sokan megesküdnének, hogy a marokkói zsidó konyha a legfinomabb. Van ebben valami igazságmorzsa, mint abban az állításban is, hogy a magyar lányok a legszebbek...

Ennek a laktató pörköltnek a leírásában a marokkói származású zsidó nagymamák hangsúlyozzák, hogy csak friss paradicsomot szabad használni, de mivel én nem vagyok sem marokkói, sem nagymama,  mégis eltértem ettől, és konzervdobozos reszelt paradicsomot használtam, hogy könnyebb legyen a munkám, bár eleve egyszerű az étel elkészítése.

A csirke- olívabogyó-paradicsomszósz kombinációt a gyerekek is szeretik (legalábbis azokon a napokon, mikor úgy döntenek, hogy ehető a mártásban főtt étel...)

Hozzávalók:

• 1 doboz kimagozott zöld olajbogyó
• olaj a sütéshez
• 9 csirkecomb
• 6 összetört fokhagyma-gerezd
• 6-7 friss paradicsom, meghámozva és lereszelve (ha lusta vagy, mint én, dobozos reszelt paradicsom is megteszi)
• 1 evőkanál édes paprika (ízlés szerint lehet csípőspaprikát is hozzátenni, de én a gyerekek miatt kihagytam)
• kb. fél kiskanál római kömény
• kb. fél kiskanál kurkuma
• só
• fekete bors 

Elkészítés:

1. Az olajbogyót egy tálba tesszük és felöntjük vízzel, felforraljuk, majd leszűrjük. Ugyanezt további kétszer megismételjük, hogy elvegyük az olajbogyó sós ízét.
2. Egy nagy tálban kevés olajat melegítünk, és  a csirkecombok mindkét oldalát kicsit megpirítjuk. Kivesszük a húst és félretesszük.
3. A tálba tesszük a fokhagymát (ha kell, pótoljuk az olajat) és közepes lángon, folyamatos kevergetés közben aranysárgára pirítjuk (vigyázzunk, hogy ne égjen oda, mert akkor keserű lesz az íze).
4. Hozzátesszük a paradicsomot, paprikát, köményt, kurkumát, sót, borsot és az olajbogyót, lefedjük és enyhe forrással tíz percig főzzük.
5. Beletesszük a csirkét is, és ha szükséges, pótoljuk a vizet (hogy a folyadék majdnem ellepje a csirkét). Lefedjük és körülbelül 50 percig főzzük, míg a csirkehús megpuhul.
6. Rizsköret nagyon jól megy ehhez a marokkói csirkepörkölthöz.

(ötlet és fotó: xnet)

Narancssárga zöldségleves csicseriborsóval

A holnapi ebéd első fogása lesz ez a narancssárgaszínű csicseriborsós zöldségleves. Már ma elkészítettem, hogy csökkentsem a várható terhet, mert nem is olyan egyszerű 16 főre főzni. Naszóval érdemes még tudni, hogy tipikus izraeli levesünk nagyon finom, egézséges, vegetáriánus, és vegán, valamint könnyen és gyorsan elkészíthető, tetejébe még szép is.

Hozzávalók (4 főre):

• 2 evőkanál olívaolaj
• 1 póréhagyma szár – csak a fehér és világoszöld része, vékonyra szeletelve
• 500 g sütőtök, meghámozva, felkockázva
• 1 Dalorit (tökféle, angolul: Butternut squash, latinul: Cucurbita moschata), meghámozva és közepes kockákra vágva (épp elfogyott a boltban, így édeskrumplival /batata/ cseréltem fel)
• 1 kiskanál római kömény
• 1 liter (4 pohár) húsleves vagy zöldségleves (levesporból)
• 2 babérlevél
• 1 pohár (200 g) csicseriborsó (előre megfőzve, vagy konzerv, vagy fagyasztott és felolvasztott)
• só
• fekete bors

Elkészítés:

Az olívaolajat egy nagy fazékba öntjük és felmelegítjük. A karikákra vágott póréhagymát közepes lángon kb. három percig sütjük.
Hozzáadjuk a tököt és a daloritot és további két percig sütjük.
Hozzátesszük a köményt, a levest, a babérlevelet és a csicseriborsót, és felforraljuk.
Lejjebb vesszük a lángot és kb 20 percig főzzük, míg a sütőtök és a dalorit megpuhulnak és szétesnek a levesben.
Sóval és borssal fűszerezzük.

(ötlet és fotó: xnet)

Sajtos, olajbogyós tészta

Egy könnyű vegán-recept, csak hogy tudjátok, hogy még él a blog... :)

Hozzávalók:
1 csomag tészta
250g felkockázott bolgár sajt
1 marék kimagozott zöld olajbogyó
olívaolaj
só
fehér bors
friss bazsalikom

Elkészítés:
A gyártó utasításai szerint sós vízben kifőzzük a tésztát. Leszűrjük és áthelyezzük egy tálba.
A tésztára szórjuk a sajtot és az olajbogyót, majd olívaolajat csorgatunk rá. Megsózzuk, borsozzuk, és összkeverjük.
Hozzáadjuk a bazsalikomlevelet és tálaljuk.
Nyamiiii!!

Tabule

A Libanonból és Szíriából származó Tabule (arab) egy Földközi-tengeri étel, melyet legtöbbször keleti éttermekben az előétel részeként szolgálnak fel. Fő összetevői: bulgur, petrezselyem, menta, paradicsom, hagyma, fűszernövények, citromlé és egyéb fűszerek, mint például fekete bors, fahéj és szegfűbors. Izraelben főként az arabok és a keleti zsidók körében népszerű, de rendkívül jó tulajdonságai miatt a lakosság többi részében is egyre inkább terjed.

A Tabulének rengeteg elkészítési módja van, bemelegítésképpen jöjjön itt egy egyszerű változat.

Hozzávalók (8 személyre):
1 pohár finom bulgur
1/2 pohár friss citromlé
3 közepes piros paradicsom, a lehető legapróbbra vágva
2 csomag apróra vágott petrezselyem
1/4 csomag apróra vágott menta
3 újhagyma, a lehető legkissebbre vágva
1/4 pohár olívaolaj
1 evőkanál só
1 kiskanál fekete bors
1/2 kiskanál csípőspaprika
petrezselyemzöld a díszítéshez

Elkészítés:
Többször leöblítjük a bulgurt, aztán fél óráig a citromlében áztatjuk. Hozzáadjuk a többi hozzávalót, összekeverjük, és petrezselyemmel díszített tányérban tálaljuk.

Panzanella - olasz kenyér-saláta

Nemrég egy csodás reggeliben volt részem. Bár nem kimondottan Izraeli (mert olasz...), de azért földközi-tengeri :) és tökéletesen beleillik az itteni salátamániába. Íme a Panzanella, az olasz kenyér-saláta elkészítése. Az egész mindössze 5 perc!

Hozzávalók (4 személyre):

• 6 fekete kenyérszelet, lehetőleg friss (2-3 napos)
• 10 félbevágott cherry paradicsom (vagy cherry-tamar)
• 1 hagyma, megtisztítva és apróra vágva
• 2 sárga vagy narancssárga paprika, felkockázva
• 10 félbevágott és kimagozott (kalamata típusú) olívabogyó
• 1 doboz (250 g), víztől leszűrt mozzarella sajt-golyók
• 3 evőkanál apróra vágott friss bazsalikom
• 1 kiskanál durva só
• fekete bors

Mártás

• 1/4 pohár (60 ml) olívaolaj
• 1 kiskanál balzsamecet

Elkészítés:

A kenyeret kb. 1,5 cm-es kockákra vágjuk, és egy tálba tesszük.

Hozzáadjuk a többi hozzávalót, és összekeverjük.

Az egészet áttesszük egy széles és nem mély felszolgálótálba. A salátára szórjuk a balzsamecettel kevert olívaolajat, és tálaljuk.

 

Sült burgonya zsályával

Már jóval Peszach előtt el lehet készíteni a széder-esti vacsorához azt a 7 kiegészítőt, melyek fényképét feltettem a blog Facebook oldalára. Ez a fotó kapta a legtöbb like-szavazatot (összesen négyet :-), ezért ennek az elkészítését közlöm itt.

Hozzávalók (6 személyre):
6 közepes burgonya (ha lehet, Desiree fajta)
1/2 pohár olívaolaj
2 szál zsálya levelei
1 evőkanál durva só (lehetőleg Atlantic tengeri só)

Elkészítés:
1. 180 fokra előmelegítjük a sütőt. Sütőpapírral kibéleljük a tepsit.
2. A krumlit alaposan megmossuk, majd megszárítjuk. Keresztben vékony szeletekre vágjuk, de nem egészen a végéig, hanem úgy, hogy az alján kapcsolatban maradjanak egymással.
3. Elhelyezzük a burgonyát a serpenyőben, olívaolajat öntünk rá, és fél óráig sütjük.
4. Kivesszük a sütőből, a krumpliszeleteket megszórjuk zsályalevéllel, megsózzuk, és visszatesszük a sütőbe további 1 órára.

Előre is elkészíthetjük!
A 1-3 szakaszban leírtak szerint elkészítjük a krumplit, kivesszük a sütőből, lefedjük és szobahőmérsékleten tartjuk, aztán körülbelül egy órával az étkezés előtt a 4. pontban leírtak szerint fejezzük be a sütést.

(Liat Paz receptje az xnet-ről)

Hajdina pörkölt

Mielőtt e -vegetáriánus, vegán, glutén mentes és szuperegészséges- Hajdina pörkölt elkészítésére térnénk, ismerkedjünk meg a hajdinával.

A Hajdina, vagy Pohánka, Tatárka (tudományos nevén: Fagopyrum esculentum, angolul: Buckwheat, héberül: Kuszemet, כֻּסֶּמֶת), egy eredetileg Kelet-Ázsiából származó, lágyszárú egynyári növény, melynek a lisztes magját használják ételkészítésre. Ma leginkább Oroszországban és Kínában termelik. A hajdina vasban, cinkben és szelénben gazdag keserűfű. Megtalálható benne az antioxidáns rutin is.

Van ahol lisztként használják (Spanyolországban "fekete liszt"-nek hívják), Kelet-Európában és Oroszországban –főként a régebbi korokban- kását főztek belőle.

Itt Izraelben a kuszemet kukoricadarához hasonló formájában ismert. Nincs kapcsolatban a bibliai tönkölybúzával , mely az öt, kenyérsütésre használt gabonaféle között volt található (búza, árpa, abrakzab, tönkölybúza, rozs).

A hajdina tápanyagértékei (nem teljes, a vas mennyisége is hiányzik!): Kalória 343, Fehérje 13,2 g, Szénhidrát 71,5 g, Olaj 3,4 g, Telített olaj 0%, Koleszterin 0 mg, B1-vitamin 0,4 mg, B2-vitamin 0,2 mg, C-vitamin 0,4 mg, Kalcium 48 mg, Nátrium 6 mg, Élelmi rost 10 g.

A Hajdinának enyhe és különleges íze van. Úgy viselkedik mint a többi gabonaféle (bár ha jobban belegondolunk valójában ez nem gabona, hanem gyümölcs...), tehát azok a jellemzői, mint például a búzának, vagy a rizsnek, ezért hasonlóképpen főzzük, és sokféle ismert étellel lehet kombinálni. A hajdinában csak 3% olaj van, és a benne található összetett szénhidrátok 15% koncentrációban ásványi rostokat tartalmaznak, ami segít az elhízás megelőzésében. Az emberi szervezet a tatárka fehérjetartalmának 80%-át képes hasznosítani, mellyel különlegesen megbecsült helyet biztosít magának a fehérjét nyújtó növények között.

Már töméntelen jó okunk van arra, hogy kipróbáljuk a következő pörköltet – de ha további okokat akartok, tessék: gyorsan, könnyen elkészíthető, megfelel egy teljes étkezésre, és miként fentebb már említettem, vegetáriánus, vegán, valamint glutén mentes.

Hozzávalók (6 személyre):

6 evőkanál repceolaj
1 fej vöröshagyma, meghámozva és finomra vágva
3 gerezd fokhagyma, apróra vágva
1 sárgarépa, megtisztítva és kis kockákra vágva
1 zeller gyökér, megtisztítva és kis kockákra vágva
2 petrezselyemgyökér, meghámozva, felkockázva
3 pohár hajdina
4 1/2 pohár víz
Só és bors ízlés szerint
4 evőkanál apróra vágott petrezselyem
1 citrom leve

Elkészítés:

1. Egy serpenyőben megmelegítjük az olajat, és addig sütjük a hagymát, míg átlátszó nem lesz.
2. Hozzáadjuk a fokhagymát, sárgarépát, zellert, petrezselyemgyökeret és a hajdinát, és folyamatos keverés közben körülbelül 3 percig sütjük.
3. Hozzáöntjük a vizet és felforraljuk. Sózzuk, borsozzuk, lefedjük az edényt és alacsony lángon mintegy 15 percig főzzük.
4. Leöntjük a vizet, hozzáadjuk a felaprított petrezselymet, citromlevet, és összekeverjük.

(A recept Charlie Fadida séftől származik)

Peszahi kóser epres sütemény

Mivel a kép láttán nyilván rögtön elcsábultatok, azonnal a lényegre térek.

Hozzávalók:
A tésztához:
2 pohár (200g) európai mogyoró
1 pohár+ 2 evőkanál (225g) cukor
1 tojás
1 tojásfehérje
1/2 kiskanál fahéj
a nyújtáshoz: peszahra kóser liszt

A töltelékhez:
1 1/2 kosárka eper (370g) –tüskék nélkül
1/4 pohár (50g) cukor
2 evőkanál fehér bor, vagy pálinka
1/2 kiskanál őrölt fahéj

Elkészítés:

Tészta:
1. A sütőt 180 fokra előmelegítjük. Olajjal megkenjük a tortaformákat.
2. Elterítjük a mogyorót egy tepsiben és 10 percig sütjük, míg aranyló színt nem kap. Kicsit lehűtjük, majd -ha van- eltávolítjuk a vákony barna héját és késsel apróra vágjuk (konyhagépben is lehet néhány pulzussal aprítani, de ügyeljünk, hogy a mogyoró darabos maradjon, és ne váljon porrá)
3. A diót a mixer táljába tesszük, hozzáadjuk a cukrot, a tojást, a a tojásfehérjét valamint a fahéjt és az egészet egységes péppé keverjük.
4. Peszahra kóser lisztet hintünk a munkafelületre. A tészta felét a sablonnál kicsit nagyobbra, fél centi vastagra nyújtjuk, és kibéleljük vele a forma alját és falát. A tészta fennmaradó részét -a fenti utasítások szerint- le lehet fagyasztani, vagy másik süteményt készíthetünk belőle.

Töltelék:
1. 180 fokra melegítjük a sütőt.
2. Fóliával lefedjük a tésztát és 25 percig sütjük, míg aranyló nem lesz. Levesszük a fóliát és kissé lehűtjük.
3. Az epret vékony szeletekre vágjuk és egy tálba helyezzük. Hozzáadjuk a cukrot, a bort (vagy a brandy-t) és a fahéjat, majd alacsony lángon negyed óráig főzzük, míg a cukor elolvad és az eper megpuhul. Leszűrjük az epret és a levét külön tesszük.
4. A tésztán egyenletesen elhelyezzük a főtt eperszeleteket.
5. A többi epret is felszeleteljük, és elrendezzük a főtt epren. A süteményt tálalásig hűtőben tároljuk.
6. Tálalás: egy kis fazékban megmelegítjük a félretett szirupot, rászórjuk a felső eperrétegre, felvágjuk a süteményt és tálaljuk.

(Lehetőség: A tésztában lévő mogyorómennyiség felét pirított és apróra vágott mandulával lehet felcserélni.)

(Az ötletet itt láttam: xnet.co.il)

A csalán az gyilkos

A földről ettem, a csillagos ég alatt aludtam, lemondtam a technológiáról, a szappanról, sőt még a tűzről is. Csatlakoztam az izraeli Gyűjtögetőkhöz, négy napig úgy éltem, mint az ősember, és csak hazaérve kezdtem magam primitívnek érezni. 

A gyomron keresztül kapcsolódnak a földhöz

“Fontos dolgok és szabályok: semmit nem hagyunk a terepen, beleértve a wc-papírt is. Az ülés helyett gyakoroljátok a guggolást, mint keleten. Levelekkel is ki lehet törölni, fakérgekkel, vagy amit mi ajánlunk: kövekkel.” Minden egyes alkalommal ezek, a Gyűjtögetők honlapjáról idézett szavak jártak a fejemben, mikor az elmúlt négy nap folyamán félrevonultam a fák közé a szükségemet végezni. Négy napig nem láttam vécékagylót, mosdót, szappant, vagy bármilyen ember által készített higiénia eszközt. De el kell ismernem, hogy ami négy nappal ezelőtt még rémálomnak tűnt, az most már tiszta élvezet. Ez nyilván a furcsa táplálkozásnak köszönhető, amihez időközben hozzászokott a szervezetem. Mikor szégyenlősen beszámolok erről az egyik régebbi gyűjtögetőnek, azt feleli, hogy ez ismert jelenség, ők úgy hívják, hogy “kaki varázslat”: az elmúlt szerda óta megevett levelek rostjai lekötik a beleimben az ételmaradékot, így legtöbbször nem is kell semmit kitörölnöm.

A többi egészségügyi termék helyettesítőhöz is hamar hozzászoktam: fogkrém helyett kopasz édesgyökeret rágok, mikor mégis vécépapírt kellene használni, kaviccsal oldom meg a dolgot, vagy ha kényeztetni akarom magam, akkor két mályva-levelet használok, ami dupla-papírként szolgál, végül pedig szappan helyett citrust facsarok magamra, ami kellemes illatot áraszt egy ideig. Mindezek ellenére örülök, hogy ez az utolsó nap.

Az egész szerdán, 12:07-kor kezdődött (a találkozásokat sosem kerek órára tűzik ki). A Beit Shean-on kívüli buszmegállóban összeverődött társaság két típusú emberből állt: egyrészt veterán kalandorokból, akik már évek óta részt vesznek ilyenfajta túrákon, melynek során étel és modern felszerelés nélkül egy hétre eltűnnek a természetben, másrészt kiváncsiakból, akik első alkalommal próbálkoznak. Lányok, ujjatlan pólókban és boombamela ruhákban, sapkás férfiak bottal, négyéves gyerekkel, és két férfi, akik úgy néztek ki, mintha csak most jöttek volna ki a zuhany alól, és még nem sikerült leölteniük magukról Tel-Avivot, vagy az én esetemben, Jeruzsálemet.

Rögtön az ölelkezések után jött az első utalás, hogy mi várható a következő napokban. Eligazítás, vagy megnyitó helyett az emberek nyomban megrohamozták az állomás mögötti elhanyagolt, gödrös mezőt, és elkezdték, hogy is mondjam, lelegelni a növényzetet. Mikor zavart tekintettel a mellettem maradt virágos ruhájú, mosolygós lányra néztem, bocsánatkérően rám mosolygott, és elment enni. Összeszedtem a bátorságomat és utánna eredtem.

Bár még mindig nem tudtam, hogy mi vár rám a későbbiekben, már egyenesen a földről kóstoltam az őszbogáncsot és a százszorszépet. Néhány srác segített, akik alkalmanként elmentek mellettem, és megmutatták, hogy hogyan kell megtörni a szár végét és felfedni a növény belsejét. Az első kisérletek során csak a rostos szárat rágtam, de mikor sikerült eljutnom a belsejéig, az íze kellemes meglepetést okozott. Kicsit az articsókára emlékeztetett. Felemeltem a fejem, és a körülöttem lévő levélevőket néztem. Hihetetlen, hogy sok-sok év alatt úgy haladtam el a járda oldalán növő elhanyagolt bokrok mellett, hogy nem élelmiszerként viszonyultam hozzájuk.

A csoport “Gyűjtögetők”-nek hívja magát, mintegy gesztusként a mezőgazdasági forradalom előtti több százezer évig fennáló emberi társadalomnak, mely vadászattal és gyűjtögetéssel tartotta fenn magát. Ez a gyűjtögetve kiránduló csoport abba a történelem előtti korba vágyik vissza, mely szerintük (így jellemzik maguk közt és annak aki kérdezi őket) az emberiség elfelejtett aranykora.

Minden gyümölcs, mint lottónyeremény

2007 tavasza óta szerveznek ilyen túrákat, mikor is öt barát úgy döntött, hogy elég filozófiakönyvet olvastak már, itt az ideje, hogy lábbal, kézzel és gyomorral is egyesüljenek a természettel. Úgy kezdődött, hogy egy hétre kimentek a természetbe minden élelem, túlélőfelszerelés, szerkentyű, telefon, gázpalack, és egyéb, a modern világból származó dolog, sőt gyufaszál és tűz nélkül, és megpróbáltak így boldogulni. Csak ők, a föld, és amit az ingyen kínál nekik. Működött a dolog, amit még egy ilyen hétvége követett, majd három hét, és a résztvevők száma időről időre nőtt.

Egy évvel később már volt internetes oldaluk fényképekkel (lakatim.tvuna.org), és néhány interjút is készítettek velük. Ma már több mint 200 ember van, akik legalább két gyűjtögető-túrán részt vett. Már nem fényképeznek a vándorlásaik során, nem reklámozzák magukat a médiában, de néhány hetente továbbra is útra kelnek. Mindig jönnek új emberek, leginkább miután találkoztak gyűjtögetővel valami természet-boltban, vagy stoppoláskor gyűjtögető-kocsiban kötöttek ki. Az újak legtöbbször nem térnek vissza egy másik túrára. Néhányan közülük már az út felén feladja, és otthagyja a csoportot. Néhányan, kevesen, függővé válnak.

A túra otthoni csomagolással kezdődött. Tilos ételt vinni. Egyáltalán semmi harapnivalót. Csak egy rongyzsákot a gyűjtögetéshez. Tilos sampont és fogkrémet csomagolni, és minden higiéniához kapcsolódó dolgot, melyek nélkül nehéz elképzelni akár egy napot is. A menstruációban lévő nőknek alga-szivacsot javasolnak, amit többszörfelhasználható természetes tamponként használhatnak, valamint azt tanácsolják, hogy tanulják meg irányítani a vérzést az úgynevezett “tudatot szabályozás” módszerével.
És nem lehet kocsival jönni, csak busszal, vagy stoppal.

Az a tilalmak célja –magyarázzák a honlapjukon-, hogy megszabadítsanak a természettől eltávolító modern technológiától, mely csak a kontroll illúzióját adja. “A stoppolás az egyik utolsó terep mely lehetővé tesz egybeeséseket”, magyarázza Jonatan (40), egykori high-tech-es, ma középiskolai fizika-tanár, aki a gyűjtögető túrák nyomán a mindennapi életben is magáévá tette a módszert, és ma már csak stoppal közlekedik. “Olyan barátságok alakulnak ki a stoppolás során, melyeket nehéz lenne máshol létrehozni”, magyarázza, “ha nincs pénz egy kapcsolat alapjaiban, akkor az szabadon virágozhat.”

Nincs előre meghatározott útvonal, így nincs értelme arról vitatkozni, hogy hová menjünk, magyarázza Ofek On-Bar (36), a túra irányítója, és a 2007-es első gyűjtögető vándorlás egyik résztvevője. Térkép és iránytű nélkül, egyszerűen lépegetünk az úttól a Források Völgye felé (Valley of Springs), és eltávolodunk mindentől ami úgy tűnik hogy beépített, vagy burkolt. Ez általában működik, és egyszer sem kell visszafordulnunk. “Sokszor egyáltalán nem tudom, hogy hová megyünk”, mondja Ofek, a legismertebb személy a gyűjtögetők közösségében, aki vékony és egészséges fiú. Galileában él, és maga termeli mindazt, amit eszik. Mikor veled beszél, teljes figyelmét neked szenteli, de ő maga nem akar sokat beszélni. “Azt szeretném, ha nem én lennék a központban, vagy ezek a túrák, hanem ez az életforma”, mondja.



Egy mustármező átvágása



Lépegetünk. Ismeretséget kötök terapeutákkal, jóga-oktatókkal, antropozófia tanárokkal, és egy farmerrel. Michael (25), egykori katonatiszt, önként adta vándorlásra a fejét. Eladta az ingatlanját, lemondott a stabil jövedelemről, hogy, mint mondja: "közelről fedezze fel az izraeliséget". Azóta ilyen közösségek között ingázik az országban. Én inkább hozzám hasonló emberekhez kapcsolódok. Találok egy hightech-es gyűjtögetőt, egy termék-designer csajt, és egy szinészt, aki a nyáron tiltakozó előadásokat kezdeményezett. A szinész nagy közösségi ember. A zsebében hord egy piros bohóc-orrot, és néha felveszi, hogy megnevettessen minket.

Beszélgetésbe elegyedek egy jól képzett és magát nagyon választékosan kifejező sráccal, aki nyugodt hangon elmagyarázza, hogy a mai modern társadalom kultúrája a reneszánszkor nagy mechanikus szárnyaira hasonlít. Az emberek, akik építették őket, és megpróbáltak repülni velük, meg voltak győződve róla, hogy a találmányuk működik, aztán lezuhantak. Mi is a föld felé közelítünk, mondja, néhány évtizedig, talán évszázadig fog tartani, de végül összetörjük magunkat.

Az első órában a mobiltelefontól való elszakadás a legnehezebb. A mobilt ők a héber pelephon helyett kele-fonnak (börtön-fon, כלאפון - פלאפון) hívják, így van írva az internetes oldalukon is. Csak egy mobil van a társaságban vészhelyzet esetére, Ofek táskájában , természetesen kikapcsolva. És még egy készülék, amelyikről senki nem tud, az én táskámban, az eldugott fogkrém és rejtett vécépapír közt.

A fő beszédtéma, az étel. Pontosabban a gyümölcsök, melyek valahol e hosszú hétvége lejtőin bujkálnak. Miközben a gyűjtögetők ezekről beszélnek, olyan lelkesedéssel nyalogatják a szájuk szélét, mintha csak most kaptak volna valami nagy örökséget. És én kezdek hasonlítani rájuk. Már délután van, és mint egy ősember, ma csak sárga mustár levelet, tormát, máriatövist, libaparéjt, keserű keszegsalátát, és végül desszertként: petrezselymet ettem.

A következő napokban kiderül, hogy az étel után kutatás a legfőbb tevékenységünk. Minden egyes alkalommal, mikor valami zöld levélcsoportba botlunk, rögtön belemerülünk. Megtanulom, hogy hogyan tudom legyőzni a tüskés csalánt, és miként tudok köszönetet érezni a spenót levél iránt. Éppen hátul ballagtam, mikor elöl valaki avokádóra lelt az út szélén, és csak messziről láttam, amint nagy hévvel gerezdekre vágják, mint ahogy Moamer Kadhafit kaszabálták a felkelők...

Estefelé jött meg a szerencsénk, mikor besétáltunk egy grapefruit és pekándió ligetbe. Percek alatt megtanulom hogyan lehet a súly alapján megkülönböztetni az üreges és a teli pekándiót, és hogy hogyan tudom feltörni őket egymáshozütögetéssel, vagy kővel. A grapefruit különösen nagy izgalmat váltott ki. Néhány gyűjtögető műanyag citromfacsarót húzott elő, és elkezdtük az üvegeket feltölteni gyümölcslével. Mellesleg az erkölcsi engedélyt egy elfeledett zsidó tórai parancsra (micva) alapozzák a gyűjtögetők, mely szerint jótett az, ha a földműves a termés maradékából ad a szegényeknek, rászorulóknak, és tény, hogy szinte minden gazdálkodó akivel az elkövetkező napokban találkozunk örömmel nyitotta meg előttünk a gyümölcsösét.

A nap fénypontja a madárcsőrök által képződött lyukakkal borított mangók voltak. Miután legyőztem enyhe idegenkedésemet, és eltávolítottam a lyukacsos részt, rájöttem, hogy kezemben tartom életem eddigi legfinomabb gyümölcsét. Nem tudom, hogy honnan szállítják a szupermarketekbe a gyümölcsöt, de Izraelben vannak szines, vad, élő mangó ligetek, melyek termései valószínűleg sosem látták Jeruzsálemet.

De ezek az örömök mindig a vándorutakra való visszatéréssel végződnek, mellyel azonnal visszatér az éhség is. Ofek azt mondja, hogy ez a vércukorszint miatt van. Azt javasolja, hogy az édes gyümölcsök után egyek rostos leveleket, amik –állítása szerint- lassítják a cukor felszívódását, és késleltetik az éhségérzetet. Van egy különlegesen laktató menü is, amit "Big Mac"-nak hívnak: mályva-szendvics, mustár és gránátalma virágok nagy madársóska levélben. A gyümölcsök és a levelek tényleg jól kiegészítitk egymást, de a patent rám csak rövid ideig hat. Éhes vagyok.



Mályva-bimbó zsákmány



Az első éjszakára egy grapefruit ligetben szállásoltuk el magunkat. Sűrű testmassza... Diszkrét, de határozott akcióval sikerül a csoport szélén helyet találnom, hogy szükség esetén legyen út a meneküléshez. Két gyűjtögetővel beszélgetek a világban található jó és rossz eredetéről, aztán álomba merülök. A hidegre ébredek, visszaalszom, aztán újra felébredek, most a hozzám tapadó embertömeg mélyéről feltörő horkolásra. Kicsit arrébb húzódom, töredezett álmokat álmodok, melyek közt fel-felébredek.

"Az első túránk sikeres volt"- meséli Ofek. "A következőre 20 ember jött, de másnapra senki nem maradt, mindenki elmenekült. Ez nem az éhség miatt volt, az ilyen utakon semmit nem fogyunk. Nem is amiatt, hogy növényhatározóra lett volna szükségünk. Az emberek szíve nem volt elég nyitott. Az ilyen túrákon nagyon fontos az érzelmi állapotod, és ha a csatlakozókat a szeretet vezérli, akkor a hideg és a szúnyogok nem lesznek zavaró tényezők. Ez olyan, mint mikor szerelmes vagy, és elfelejtesz enni."

Mint a táplálkozás, a törzsi lét is egy fontos célja az ilyen gyűjtögető utazásoknak. A vándorlásokba különböző tevékenységek és szabályok vannak beépítve, hogy egységes kis bennszülött közösséggé kovácsolják a gyűjtögetőket. Ennek egyik fontos eleme a nyelv. Többek között új szavakat találnak ki, és cserélgetik a hímnemet a nőnemmel. A férfiak például néha nőnemben beszélnek magukról. Ennek az a célja –magyarázzák a veteránabbak-, hogy lebontsa a beszéd automatizálását.

A túra bizonyos részeit előre meghatározott csendben folytatjuk, amikor csak morgásokkal és minimális szótagokkal lehet kommunikálni. A némaság első óráiban kialakult a csoportban néhány morgáskód. Különösen olyanok, melyek közlik, ha ehető növényt találtunk. Mikor összegyűltünk egy marék datolya körül, és hirtelen torokhangú, harmonikus morgás tört fel belőlünk, különös érzés volt a levegőben. Az emberek elkezdtek közeledni egymáshoz, egészen a kölcsönös testi érintésekig.

Néhányan összeölelkezve mentek, masszázst csináltak egymásnak, és mások, akik tegnap még vadidegenek voltak, most kézenfogva haladtak. Néhány férfit is beleértve. Dan-nak, aki dél Tel Avivban él, és mellettem lépked, bevallom hogy én itt a természetben is tartok az ilyen érintkezős kapcsolattól. Dan megértő, de azt mondja, hogy mindkettőnk félelme a társadalmi berögződésekből ered, és gyöngéden átölel.

De a szabályok egyértelműek. Az érintés plátói marad. Szigorúan tiltva van a nemiség, hogy lehetőség legyen a vonzalom és a szeretet biztos és egyszerű kifejezésének. A szexualitás kényes kérdés, magyarázza Ofek, és az ilyen, határokat vizsgáló túraélmény során az emberek könnyen elveszíthetik a kontrollt.

Aztán elérkezik a meztelenül fürdőzés. A kirándulás elején azt hittem, hogy mocskosan fogok hazaérni, és azzal vigasztaltam magam, hogy egy kicsit áthágom a szabályokat és legalább a vécépapírt használom majd. Az ellenkezője történt. Naponta egyszer vagy kétszer fürödtünk a vízforrásokban, melyekről a Spring Valley völgy a nevét kapta. Az első egy rejtett, fészkekkel körülvett apró tavacska volt. A veterán gyűjtögetőket nem riasztotta vissza a jeges szél, vagy a víz zöldes színe, azonnal ledobták ruháikat, és fejest ugrottak a tóba. Fürdőruhák nélkül. Az egyik vízben úszó szőke lány úgy nézett ki mint egy skandináv hercegnő, és az egész jelenet olyan volt, mint a "Gyűrűk ura"-ból egy filmrész. Voltak olyan gyűjtögetők is, akik a melegebb órákban teljesen levetkőztek, és meztelenül mentek. Kiderült, hogy szerveznek olyan, "nettó gyűjtögetők"-nek nevezett kirándulások, mikor elrejtik a teljes felszerelésüket, a ruháikat, és az egész túrát anyaszült meztelenül, "természetességgel és tökéletes egységben" bonyolítják le. Mikor mindezt elmesélték, már megadtam magam, és úgy döntöttem hogy csatlakozom az úszkálókhoz. Szörnyű hideg van, de a magas adrenalin kompenzálja ezt.

Megkérdezem őket, hogy miként reagálnak az izraeliek a meztelenségre. Egyszer találkoztak a természetben egy kipás-vallásos csoporttal, akik kérték, hogy öltözzenek fel. Egy másik alkalommal két kamionsöfőr jött oda a forráshoz, és követelték, hogy távozzanak onnan. Egy könnyű vita után ők is levetkőztek, és csatlakoztak hozzájuk.

Minden vízbe való bemenetel előtt körbe járnak. Az egyik törzsi szokás 

Mint a hasonló csoportoknak szerte a világon, az izraeli gyűjtögetők filozófiája is főként a keleti tanításokhoz, a New Age-hez és az általuk "mély ekológiának" nevezett valamihez kapcsolódik. Ugyanígy a "Kert Örzői" izraeli csoport is, mely a természetben indián életformát tanító kurzusokat tart.

A gyűjtögetők közül kevesen tudják, hogy a jégkorszak utáni életforma romantikus bálványozásának tudományos alapja is van. Legsikeresebben Jared Diamond élettanprofesszor, a Pulitzer díjas bestseller: " Háborúk, járványok, technikák " szerzője mutatta be. 1987-ben "Az emberiség történelmének legnagyobb tévedése" címmel megjelent Diamondnak egy rövid írása, melyben olyan kutatási eredményeket tesz közzé, melyekkel cáfolja az általánosan elfogadott véleményt, miszerint a tízezer évvel ezelőtti mezőgazdasági forradalommal lezárult egy olyan korszak, melyben a megélhetésért vívott nehéz harcban az ember folyamatos szenvedésnek volt kitéve, és új korszak kezdődött, melyben az emberiség állapotta nemzedékről nemzedékre javul, egészen a mai napig. Daimond szerint éppen az ellenkezője történt.

Hogy megvizsgálja a vadászó-gyűjtögető törzsekben élők életminőségét, bemutat olyan kutatásokat, melyeket olyan –máig létező- törzsekben végeztek, ahol nem hatott az emberekre a modern élet, és a mezőgazdaságot sem ismerik. Ezek a törzsi emberek átlagosan mintegy heti 14 órát dolgoznak, a fennmaradó időt szórakozásra, pihenésre és törzsi kultúrára fordítják. Nem rendelkeznek élelmiszer-felesleggel és termékekkel, ezért nincsenek társadalmi egyenlőtlenségek, ahol egy kis létszámú elit élvezi azt a bőséget, melyet a tömegek termelnek rabszolgamunkában. A férfiak és nők közötti különbség is kissebb, mint a világ legnagyobb részében, és az egészségük is jobb, mely változatos, természetes, és nagyrészt vegetáriánus étrenden alapul.

Mindehez Daimond őskori csontvázak boncolási eredményeit csatolja, melyek kimutatják, hogy a mezőgazdasági forradalom, korábban nemlétező betegségeket hozott létre, és hogy ennek következtében az emberek átlagos magassága 10 cm-el csökkent, és mintegy hét évvel rövidült a várható élettartalom.

Azért tűnik nekünk úgy, hogy a mezőgazdasági forradalom jó volt -összegzi végül Daimond-, mert mi a forradalom nyomán keletkezett uralkodó elithez tartozunk, de az emberiség túlnyomó többsége máig szenved a következményeitől. Kivel cserélnétek szivesebben –kérdi az olvasót-: olyan harmadik világban élő munkással, vagy földművessel, aki napi 14 órát gürcöl, és épphogy megél, vagy olyan primitív afrikai törzstaggal, aki heti 14 órát dolgozik, megőrzi jó egészségét, és élvezi az életet?

A kirándulás harmadik napján esőfelhők díszítik az eget, de ez nem zavarja a csoportot, és inkább a kevés levél evésével van elfoglalva, melyet sikerült összegyűjteni. Végül elérkezünk egy –a csoport által lottónyereménynek hívott- eklektikus kertbe, tele sokféle gyümölcsfával. Azonnal megváltozik az emberek hangulata. Miközben a szinész, aki piros műorral szeret ékeskedni, mandulaesőt ráz egy fa koronájáról, megáll melletünk egy terepjáró. A gyümölcsös tulajdonosa. Ofek odamegy hozzá, és egy perc múlva mindketten mosolyognak, a gazda megengedi, hogy kitomboljuk magunkat, mint a többi farmer akikkel útközben találkozunk.

Többször találkoztunk érdeklődő idegenekkel. Az Ein Shokek forrásnál odajött hozzánk egy biciklis, és mikor meghallotta hogy mivel foglalkozunk, hazament, letette a biciklit, gyalog visszajött, és kérdezte, hogy csatlakozhat-e hozzánk. Ofek udvariasan elmagyarázta, hogy éppen egy közös út közepén vagyunk, és inkább jelentkezzen a honlapon keresztül. “Nagy szeretettel meg vagy hívva a következő túrákra”- mondta.

A harmadik nap végén a természet már egy hatalmas ingyenes szupermarket. Csillag-, mángold-, mustár-, és petrezselyemlevelek, keserűgyökerek, bazsalikom és sóskalevelek hívogatnak minden irányból, melyeknek mindig más és más az íze. Néha szentjánoskenyér, fonnyadt olívabogyó, és kártevők nyomaival befedett gyümölcsök érett zsákmányként esnek a kezembe. De én még mindig nápolyiról álmodozom, és az emberek tel avivi ínyenc-éttermekről beszélgetnek. A környezetem elfogyasztása viszont már az ereimben van. Minden távoli zöldes csillogás a tudatomban élelmiszernek van lefordítva.

A természet egy óriási szupermarket 

Megtanulom Marinától (akinek ez az első ilyen útja) hogyan kell azonosítani az ehető gombákat, főként a problémás nevű “ragadós hüvely”-t. Marina szakértő a gomba hátsó oldalának és nedvességének meghatározásában, melyek jelzik, hogy ehető-e a gomba vagy sem. De mikor beleharap egy olajbogyóba, kiderül hogy a bogyó régi és szörnyen fanyar, és néhány percre elveszti a nyelvének az érzékelését. Mi egyébként sok olajbogyót eszünk. Egy kicsit meg kell kaparni a körmünkkel, és ha belül fekete, akkor csemegéről van szó. Egy bizonyos idő után észreveszem, hogy állandóan van valami a számban. Néha gyümölcs, de legtöbbször levél.

Valamit elvesztettem az első három napon. A könnyed pökhendiséget, mellyel érkeztem. Ezek a figurák, akik mellettem törölgetik magukat a bokrokban, nagyon érdekesek, és éjszakánként hosszú beszélgetésekbe sodródok velük. A dél tel avivi Dan egészen a közelmúltig … táplálkozik. Ideológiai megfontolásból éttermek és AM:PM fiókok mögötti szemeteskukákból eszik. Dan csinos, magát választékosan kifejező intelligens fiatalember. Szinte minden könyvet, amiről hallottam, olvasta már. Azzal magyarázza életmódját, hogy az a hulladék, amit kivesz a kukából, már jóval a kidobása előtt szemét volt. “Forgolódok a világban és azt érzem, hogy valami nem stimmel. A bőség a szemét bősége. Pepsi és Coca Cola között választunk, és az élet egy nagy versenyfutás valami magunk által épített piramis csúcsára.”

Az első éjszaka külön próbáltam aludni, a harmadikon mindenki közé ástam magam 

Michael, a vándorló katonatiszt mesél azokról a csoportokról, melyeknél vendégeskedett Galileában és Izrael déli részén. Néhány kicsi és elszigetelt közösség, mint például a Népek Csodája Kibuc (Nes Amim), ahol mintegy 70, Hollandiából és Németországból érkezett hívő keresztény él; a sivatagi Ashramim, ahol gyűjtögetők élnek, izraeli közösség, mely a Maya naptára szerint él. Elfelejtettem megkérdezni tőle, hogy mik 2013-ra a terveik; Maale Tzvia, ahol az Iman kaszt tagjai élnek, vagy Kalil, olyan település, mely elszakadt az infrastruktúrától, szinte nincs aszfaltozott útja, és a kevés ház magányosan, nagy távolságra áll egymástól. “Izraelben a főáramlat nagyon keskeny”, mondja Michael. “Ha megnézzük a társadalom felépítését, kezded megérteni, hogy ahhoz, hogy beilleszkedj a környezetedbe, kicsit őrültnek kell lenned, mindegy hogy a gyűjtögetőkről, vagy mondjuk az ortodox vallásosokról van szó. Minden csoport a saját spektrumán keresztül látja a valóságot. Nagyon kevesen tudják kívülről látni a dolgokat, én ezért nem itélkezek.”

És a Gyűjtögetők is egy ilyen csoport?
“Nem, nem igazán. A Gyűjtögetők egyfajta “Szünet-kurzus”. Azért vannak gyümölcsöseink, mert valaki földművesnek ment. Stoppal érkezünk a túráinkra, mert másnak kocsija van. A ruháinkat Kínában gyártották. Egyáltalán mi egészségesek és műveltek vagyunk, mert részei vagyunk a társadalomnak. Ez egy nagyszerű “buborék”, de én ebben beépített reakciót látok a társadalmi problémákra. Másrészt én a hétköznapokban is gyűjtögetek.”

A harmadik és egyben utolsó éjszaka. Dermesztő hideg. Egy olajfaligetben alszunk. Tanultam néhány trükköt, hogy hogyan tudok harcolni a hideg ellen: lefekvés előtt sokat kell enni és inni, hogy a felhalmozódott energia később hővé változzon. Jól be kell burkolózni mélyen az emberi testek közepén. Először van az óvoda óta, hogy este nyolckor alszom el, és napkelte előtt ébredek, az egyik gyűjtögető fuvolájának varázslatos hangjára. Utoljára kell reggelire a földről tépdesni az ételt. A menü: fiatal pálmafa levelei, melyek átvészelték az aratást. Addig vágjuk, míg elérünk a levél fehér belsejéig. Logikus…

Dr. Gavriel Bokovza, a Tel Avivi egyetemen modern kori identitást kutató pszicológus, és egyben nagy gyűjtögető is, aki az elmált két évben több mint tíz ilyen kiránduláson vett részt. “Ezek a túrák –mondja- hétköznapi sablonokat szüntetnek meg és kicsit felszabadítják a lélek kontrollját. A résztvevők legtöbbször vonzódnak vagy valami spirituális háttérhez, vagy a természethez, vagy az alternatív életmódhoz, de ami a csoportban tartja őket, az a közösség. És az érzelmi kötődések. Hogyan kerültem én ide? Kiváncsiságból, és természetesen egy lány is a képben volt. Ezek a kirándulások a világ felé való nagy nyitottság érzését adták, és tényleg segítettek közel kerülni ezekhez az emberekhez és jobban megérteni őket. Ez nyomot hagyott a hétköznapokban is. Lazábban kezdtem öltözni az egyetemen, és nem tudtam fenntartani a formalitást. Éppen egy tóra után voltam, mikor másoddiplomás pszichológiahallgatókat interjúvoltam meg, (ami álltalában nagyon hierarchikus dolog), és úgy éreztem, hogy egy nagy ölelésen kívül nem akarok tőlük semmit.”

Az utolsó nap végefelé körben ülünk, és az emberek elmondják, hogy mit visznek magukkal a kirándulásról, és tesznek magukévá a normális életben. A hangsúly konkrét lépéseken van. Az egyik gyűjtögető elmondja, hogy a legutóbbi túra után sikerült lemondania a cigarettáról, egy másik eladta a leptopját, egy harmadik pedig a kocsiját. Vannak, akik beérik könnyebb dolgokkal. Az egyik résztvevő megigéri, hogy hétvégenként nem nyúl a számítógéphez. Én megígérem, hogy megtöltöm a hűtőmet zöldségekkel, gyümölcsökkel és mindenféle magokkal.

Egy hét múlva felhívom Ofek-et és bevallom, hogy újra azt a szemetet eszem, amit a túra előtt ettem. “Minden kultúrának megvan a visszaeső története –feleli-, de éppen ezért van újabb kirándulás és a közösség támogatása.”

Egy dolgot biztos hogy magammal hoztam a terepről: azt a furcsa tudatot, hogy ehető körülöttem a táj. A kedvenc, krémmel töltött nápolyim, ami teljes őrlésű lisztből készül, szuper finom, de mégjobb volt az érzés amit akkor éreztem, mikor néhány nappal ezelőtt munkába menet észrevettem az út mellett egy ínycsiklandozó növényt, letéptem és megettem. Ó jaj! Tévedtem! Ez annyira keserű, hogy egyszerűen megrázó!!

Az írás a calcalist.co.il gazdasági internetes magazinban jelent meg >>
Szerző: Tomer Avital
Fordította: frankpeti