Egyetek!

Csináltunk többféle variációt padlizsánlsaláta tálalásra, hogy tudják meg az emberek, hogy lehet kavarni, nem mindig ugyanazt esszük. Látszólag unalmas kis saláta, pedig dehogyis, csak a népek szeretnek kockafejjel mászkálni begyűrt inggel, fésülten.

Speciális olajakat használtunk ízesítésül és díszítésül, oké jó drága volt de megérte, mert finom és szép, még így külön a fotón is vagány, lehet a szinekben gyönyörködni.

Sokszor az ilyen apró örömök lökik az embert előre, hogy még egy kicsit tovább bírja húzni az igát, és tántorodáskor, közvetlen roskadás előtt, legyen hová emelnie biztos támpontot kereső tekintetét. Hát a padlizsán az az. Támpont. (Fontos kiemelni, hogy a fenti képen látható fehér kerek valami nem tojás, hanem sajt)

Végezetül leszögezném, hogy a kenyérkéket mind megettük, bár nem voltunk éhesek, csak a szemünk kívánta. Meg nem akartuk kidobni. Gyerekkorunktól erre lettünk nevelve, hogy ételt nem dobunk ki, maximum, ha már semmi nem segít, odaadjuk az állatkának.