Dahl

A sivatagi sorozat második részét Timi adja elő:

A lengyelországi askenáz vagy a spanyolországi szefárd zsidóság vándorlásainak története innen-onnan eljut az európai ember fülébe. A keleti, ázsiai zsidóság útja már kevésbé ismert. Párom családja is keletről származik, eredetileg Irakból, ám párszáz évet mielőtt Izraelbe telepedtek volna Kalkuttában, Indiában töltöttek.

Téli péntek estéken, amikor a lakásban is csak alig van 16 fok, párom édesanyja forró, aranyszínű dahl-t készít, az indiaiak leggazdagabb hétköznapi fogását. Indiában tájegységek szerint eltér, hogy milyen lencséből készítik. Északon, a Pakisztánhoz közeli Punjab tartományban az egészen lilás-fekete lencsét használják, máshol a feles vörös lencsét. Ahány ház, annyi fűszerezése ismert ennek az egyszerű ételnek, elrontani nemigen lehet.

Amikor Frank Peti elhívott túrázni a Júdeai-sivatagba rögtön az jutott eszembe, a dahl kiváló étel a tábortűzhöz: az összes hozzávaló eláll akár hetekig is a melegben, nagyon tápláló, egészséges, és minimális munkával elkészíthető étel.

No, essünk is neki! Összeírtam ugyan öt főre nagyjából a mennyiségeket, de minden alkalommal, amikor dahl-t készítek, csak úgy érzésre teszem bele a hozzávalókat. Mondom, elrontani nem lehet.



Hozzávalók:

• 1-1,5 kg feles vörös lencse
• 2 közepes vöröshagyma
• ¾ fej fokhagyma
• 5 cm-es friss gyömbér darab (héjától megtisztítva)
• 1 paradicsom
• 1-1,5 evőkanál kurkuma
• 1 teáskanál őrölt római kömény
• chilli (választható)
• olaj
• só

Elkészítés (kb. 30 perc):

A vöröshagymát és a fokhagymát apróra vágom, a gyömbért vékony szeletekre, hogy a főzés végére kicsit megpuhuljon, de mégis egész darabokban legyen élvezhető. A hagymát, a fokhagymát és a gyömbér szeleteket olajban megdínsztelem, amíg a hagyma üvegessé nem válik.

Ezután hozzáöntöm a lencsét, annyi vízzel, hogy kétujjnyira elfedje. Megsózom, hozzáteszem a kurkumát és az őrölt köményt, a paradicsomot félbe vágva belepottyantom. A kurkumából annyit szoktam bele tenni, hogy már egészen sárga legyen a lé, de első kóstolásra ne legyen keserű. Aki szereti csípősen, tegyen hozzá chilli paprikát. 

A hozzávalókat ezután összekeverem, és lassú tűzön főzöm. (Már amennyire egy tábortűzön le lehet venni a lángot kissebbre. :)) A lencse hamar megszívja magát a vízzel, ezért utána időnként egy kevés vizet utána kell tölteni, illetve ezután gyakran kell kevergetni, hogy ne égjen le.

A dahl akkor van kész, ha a lencse megpuhult, és az ízek összeértek. Ezen belül teljesen saját ízlés kérdése, hogy a lencsét ki mennyire szereti megfőzni. Párom édesanyja egészen darabosra, hogy a sárga lé, kicsit, mint a leves még külön válik. Én szeretem a lencsét jobban szétfőzni, de még mindig darabosan hagyni, amíg a dahl főzelékhez hasonlóbb állagot kezd felvenni, de a gyömbér szeletek még mindig ropogósak.

Amikor már levettük az edényt a tűzről, keverjünk hozzá egy evőkanál friss citromlevet. A dahl-t forrón tányérba öntve az otthoni konyhában megszórhatjuk friss koriander-levéllel, de a sivatagban elhagyható a díszítés. Köretnek rizs, quinoa, friss kenyér és indiai kenyérfélék (a fokhagymás naan zseniális) illenek hozzá a leginkább. 

***

A receptet Kovács Timi, jógaoktató írta le. Timi szenvedélye az egészséges étkezés és életvitel, a timiyoga.co.il oldalon angolul nemcsak jógatippeket, de egyszerűen kivitelezhető tanácsokat is lehet olvasni tőle.