Kapribogyós-koktélparadicsomos tészta

A kemping Sangria és a Dahl után a sivatagos sorozat harmadik, és egyben utolsó része következik, mely szintén Timitől származik:

A főzéshez mindig keresem azokat a hozzávalókat, amik hagyományosak, helyben beszerezhetőek. A Júdeai-sivatagban járva alig lát növényt az ember, a kékeszöld levelű tövises kapri bokrokkal azonban tele van. A tövises kapri híres arról, hogy a legdurvább körülmények között is képes megélni, szinte elpusztíthatatlan. Izrael ősatyái ezért a Talmudban előszeretettel hasonlították az izraeli nemzet szívósságát a kapri bokorhoz.

A kapribogyó a kapri bokor virágbimbója savanyúságként elkészítve. A Mediterráneumban, Kelet-Afrikában, Dél-Kelet-, és Közép-Ázsiában a szabadban szedhető. Akit érdekel, ezen a linken megtalálja, hogyan lehet házilag savanyítani a kapribogyót.

A kapribogyó jellegzetes ízét a fermentáláskor felszabaduló mustár olaj adja. Magas flavonoid tartalma (pl. rutin) segíti az immunrendszert. Míg az ókori görögök az étkezések mellett a gázképződés ellen fogyasztották, az izraeli hagyomány a bokor termését afrodiziákumként tartja számon. A kapri gyümölcs héber neve (אֲבִיּוֹנָה) egyben orgazmust, illetve libidót is jelent, bár már a Talmudban is említették, hogy ez igazából átverés.

A kapribogyós-koktélparadicsomos tészta kirándulások alkalmával kiválthatja a már unalmas szendvicset. Hűtőlábában néhány napot, de hűtőláda nélkül is kibír 1-1,5 napot, hidegen is finom. Aki gazdagabban szereti, az tonhalat is adhat hozzá vagy a főzés közben vagy akár a kirándulás alatt konzervből. Kemping-ételnek sem utolsó. Csak tészta, fokhagyma, kapribogyó és a koktélparadicsom kell hozzá, és ezek szintén hűtő nélkül is tárolhatóak.

Hummusz és csípős mártás

Annak ellenére, hogy izraeli konyha-blog vagyunk, és a hummusz talán a legismertebb izraeli ételek egyike, mégis ezen a felületen valahogy nagyon érdemein alul van reprezentálva e méltán híres csicseriborsó-krém finomság (1 hummusz recept, 2 hummusz recept). Ezen az arányon szeretnék most javítani kicsit.

Munkahelyemen szinte hetente tartunk hummusz-műhelyt különféle fontos vendégeknek (véleményformáló újságírók, neves séfek [nevessétek], nívós külföldi vendégek, vagy többszázezres követővel rendelkező konyha-bloggerek). A rövid salátagyári séta után a vendégek körbeállnak vagy ülnek a laborunkban egy munkafelületet (mondjuk inkább jól felszerelt konyhának nevezném, mert semmi labor jellege nincs), és Sarit, vicces kolléganőm, aki kémkedésképpen két hónapot dolgozott egy arab hummuszos konyháján, röviden bemutatja hogy hogyan készítjük a hummuszt. Nem csalás, nem ámítás, semmi trükk, és a végén a vendégek ájuldozva dicsérik az eredményt, hangsúlyozva, hogy a legjobb hummusziákban (hummusz bár) sem ettek jobbat. És persze egy morzsát sem hagynak az asztalon…
Itt egy az egyben Sarit nagy sikerű receptjét közlöm:

Dahl

A sivatagi sorozat második részét Timi adja elő:

A lengyelországi askenáz vagy a spanyolországi szefárd zsidóság vándorlásainak története innen-onnan eljut az európai ember fülébe. A keleti, ázsiai zsidóság útja már kevésbé ismert. Párom családja is keletről származik, eredetileg Irakból, ám párszáz évet mielőtt Izraelbe telepedtek volna Kalkuttában, Indiában töltöttek.

Téli péntek estéken, amikor a lakásban is csak alig van 16 fok, párom édesanyja forró, aranyszínű dahl-t készít, az indiaiak leggazdagabb hétköznapi fogását. Indiában tájegységek szerint eltér, hogy milyen lencséből készítik. Északon, a Pakisztánhoz közeli Punjab tartományban az egészen lilás-fekete lencsét használják, máshol a feles vörös lencsét. Ahány ház, annyi fűszerezése ismert ennek az egyszerű ételnek, elrontani nemigen lehet.

Amikor Frank Peti elhívott túrázni a Júdeai-sivatagba rögtön az jutott eszembe, a dahl kiváló étel a tábortűzhöz: az összes hozzávaló eláll akár hetekig is a melegben, nagyon tápláló, egészséges, és minimális munkával elkészíthető étel.

No, essünk is neki! Összeírtam ugyan öt főre nagyjából a mennyiségeket, de minden alkalommal, amikor dahl-t készítek, csak úgy érzésre teszem bele a hozzávalókat. Mondom, elrontani nem lehet.

Izraeli Camping Sangria

Néhány régi és új barátommal három napon és három éjszakán át a Júdeai sivatagban túráztunk. A magas, Holt tengerre gyönyörű kilátást nyújtó hegyeken, és a félelmetesen mély szurdokokban való csatangolás után az éjszakákat mindig tábortűz körül, vidám hangulatban töltöttük (a frankpeti.net blogon majd részletesen beszámolok a túráról...). A közös vacsorákhoz mindenki hozott magával valamit, és elhatároztuk, hogy ezekből hármat bemutatunk itt egy háromrészes sorozatban.