Cukormentes édessütemények

Mindenki szeret nassolni. Kávéval, teával, bármivel, semmivel. De miért legyen ez az apró élvezet tele cukorral és zsíradékokkal amikor olyan sokféle egészséges, tápláló és tetejébe édes alapanyag van körülöttünk? Rövid kisérletezés után íme két süteményrecept, amit nyugodt lelkiismerettel kínálhatunk szeretteinknek, és kényeztethetjük vele saját magunkat.

A sütemények édes alapját vákumcsomagolásban forgalmazott datolyapép adja. Az adott mennyiséget egy deci meleg vízben áztatom, majd puha péppé keverem. További édes ízt ad a mazsola, áfonya, és a karobpor. Én most magas kakaó tartalmú keserűcsokit is engedélyeztem magamnak. Íme:

Mályva-levél saláta

Nemrég új kulináris élményben volt részem: mályva-salátát ettem :)

Az erdei mályvát (Malva sylvestris, חלמית) Izraelben az arabból “Chubeza” (חובזה, خبّيزه) néven ismerik, de “Arab kenyér”-nek, vagy “Törpék kenyere”-nek is nevezik. Az izraeli függetlenségi háborúban az ostrom alatt álló éhező jeruzsálemi lakosok tápláléka volt, de a tatárjárás idején Magyarországon is ínségeledelnek számított a papsajtmályva.
Mezőkön, elhanyagolt területeken szabadon nő, viszont számos faját kerti virágként is termesztik.

Nem tudtam, hogy a papsajt ehető levélzöldségként. Először egy izraeli farm menüjében találkoztam vele, aztán egy arab vendég-séf kényeztetett vele a munkahelyemen.

Íme egy egyszerű recept.

Vidám saláta

Jókedvnövelés céljából dobtuk össze ezt a salátát a munkahelyemen. Mennyei volt! :)
A recept roppant egyszerű:
spenót-levél,
szárított gyümölcsök: mazsola, sárgabarack, vörösáfonya,
kesudió, mogyoró, répa, vörös káposzta,
és mindez fokhagymával és citrommal gazdagított tahini szósszal leöntve :)

Céklás saksuka

A saksuka sorozatunk végéhez közeledve következzen most egy finom céklás változat:)

Hozzávalók:

• 4 kis cékla – fóliával takarva 45 percig a sütőben sült, meghámozott
• 2 közepes fej hagyma - hámozva és kockára vágva
• 2 gerezd fokhagyma, vékonyra szeletelve
• 1 chili paprika magmentesen és a vékonyra szeletelve
• 1/2 kiskanál római kömény
• 1 kiskanál só
• 2 kiskanál cukor
• 1/2 citrom leve
• olivaolaj a sütéshez
• szegfűszeg
• 1/4 kiskanál őrölt fekete bors
• 1/2 pohár kecske joghurt
• 4 tojás

Elkészítés:

1. A céklát megsütjük a sütőben aztán meghámozzuk. Kettőt közülük vékonyra szeletelünk, a másik kettőt összeturmixoljuk.
2. Nagy tepsit teszünk a tűzre és olívaolajon megpároljuk a hagymát és fokhagymát, míg áttetszők lesznek.
3. A tojást és a joghurtot kivéve beletesszük az összes hozzávalót és összekeverjük.
4. Felforraljuk, majd alacsony lángon 10 percig főzzük.
5. Beletörjük a tojásokat és ráöntjük a joghurtot.
6. Addig főzzük míg a tojás a kívánt keménységű lesz és puha kaláccsal tálaljuk.

Recept: Haaretz
Fotó: Sarit Goffen

További saksuka receptek:

• Spenótos saksuka
• Ratatouille saksuka

Spenótos saksuka

Az előző ratatouille saksuka után most következzen egy spenótos saksuka recept, melyet szintén pofonegyszerű elkészíteni.

Mártáshoz valók:

• 2 pohárnyi kockára vágott paradicsom
• Olívaolaj
• 1 kockákra vágott pirospaprika
• 1/2 hagyma felaprítva
• 3 gerezd fokhagyma, felaprítva
• 1 csípős paprika, karikákra vágva
• Víz, só, bors

Saksukához valók:

• 250 g zsenge spenótlevél
• 1 köteg ricotta fresca
• 8 tojás

Elkészítés:

1. Olívaolajat melegítünk egy olyan tepsiben, melyet a sütőbe lehet tenni.
2. Megpirítjuk a zöldségeket annyira, hogy ne barnuljanak meg.
3. Hozzáadjuk a paradicsomot és egy pohár vizet, majd sózzuk, borsozzuk.
4. Felforraljuk, és tíz percig főzzük.
5. Beletesszük a spenót leveleket, a tojást és kis darabkákban a ricotta sajtot.
6. 220 fokra előmelegített sütőben öt percig sütjük.
7. A tepsiben tálaljuk

Recept: Haaretz
Fotó: Sarit Goffen

További saksuka receptek:

• Céklás saksuka
• Ratatouille saksuka

Saksuka

Saksukáról (Shakshouka, שקשוקה) még nem volt szó ezen a blogon, pedig az egyik legjellemzőbb izraeli eledel.

A saksuka kicsit a ratatouille-hoz vagy a lecsóhoz hasonlító, tuniszi eredetű étel, mely alacsony lángon paprikával, paradicsommal és hagymával főtt tojásból készül. Izraelbe az Észak-Afrikából (Marokkó, Tunézia, Algéria, Líbia) bevándorló zsidók hozták, és hamar nagyon népszerű élelmiszerré vált.

Az étel alapja állandó: paradicsom, olívaolaj és tojás, de elkészítése országonként kissé változik. A hagyományos és legismertebb változatában, melyet sok izraeli munkásétkezdében szolgálnak fel, a tojássárgája - mint a tükörtojásban - egészben marad. Egy másik változatban a rántottához hasonlóan a tojást összekeverik.

Izraelben a két legelterjedtebb változat a paradicsom, fokhagyma és fűszer alapú tripoli, valamint az ennek az alapnak hagymával bővített, tunéziai változata. Természetesen az izraeli éttermek rengeteg más változatot is készítenek, mint például a feta sajttal és fűszernövényekkel gazdagított balkáni saksuka, vagy a spenótos saksuka.

Izraelben a saksukát reggelire, vagy vacsorára fogyasztják. Sok kenyérrel szokás enni, szeretik vele mártogatni a tojást és a mártást. Általában abban a tepsiben tálalják, melyben készült, sok helyen 1-2 személyes kis serpenyőket használnak.

Az alábbiakban négy különleges saksuka receptet közlök.

Az első: Tatti ratatouille saksukája

Hozzávalók:

• 1 hagyma
• 1 sárgarépa
• 1 piros paprika
• 2 érett paradicsom
• 1 padlizsán
• 1 cukkini
• 1 pohár paradicsomlé
• 2 evőkanál méz
• 100g ricotta fresca

Elkészítés:

1. Minden hozzávalót apró kockákra vágunk, aztán külön-külön megpirítjuk az egyes összetevőket.
2. Sóval, borssal fűszerezzük, és egy kis kakukkfüvet teszünk hozzá.
3. Mindent átteszünk egy tepsibe, paradicsomlét öntünk hozzá, és kis lángon körülbelül 20 percig főzzük.
4. Rikotát morzsolunk hozzá, beletörjük a tojásokat és addig főzzük, míg kész nem lesz a saksuka.
5. Hurrá!! :)

Recept: Haaretz
Fotó: Sarit Goffen

További saksuka receptek:

• Spenótos saksuka
• Céklás saksuka

Kapribogyós-koktélparadicsomos tészta

A kemping Sangria és a Dahl után a sivatagos sorozat harmadik, és egyben utolsó része következik, mely szintén Timitől származik:

A főzéshez mindig keresem azokat a hozzávalókat, amik hagyományosak, helyben beszerezhetőek. A Júdeai-sivatagban járva alig lát növényt az ember, a kékeszöld levelű tövises kapri bokrokkal azonban tele van. A tövises kapri híres arról, hogy a legdurvább körülmények között is képes megélni, szinte elpusztíthatatlan. Izrael ősatyái ezért a Talmudban előszeretettel hasonlították az izraeli nemzet szívósságát a kapri bokorhoz.

A kapribogyó a kapri bokor virágbimbója savanyúságként elkészítve. A Mediterráneumban, Kelet-Afrikában, Dél-Kelet-, és Közép-Ázsiában a szabadban szedhető. Akit érdekel, ezen a linken megtalálja, hogyan lehet házilag savanyítani a kapribogyót.

A kapribogyó jellegzetes ízét a fermentáláskor felszabaduló mustár olaj adja. Magas flavonoid tartalma (pl. rutin) segíti az immunrendszert. Míg az ókori görögök az étkezések mellett a gázképződés ellen fogyasztották, az izraeli hagyomány a bokor termését afrodiziákumként tartja számon. A kapri gyümölcs héber neve (אֲבִיּוֹנָה) egyben orgazmust, illetve libidót is jelent, bár már a Talmudban is említették, hogy ez igazából átverés.

A kapribogyós-koktélparadicsomos tészta kirándulások alkalmával kiválthatja a már unalmas szendvicset. Hűtőlábában néhány napot, de hűtőláda nélkül is kibír 1-1,5 napot, hidegen is finom. Aki gazdagabban szereti, az tonhalat is adhat hozzá vagy a főzés közben vagy akár a kirándulás alatt konzervből. Kemping-ételnek sem utolsó. Csak tészta, fokhagyma, kapribogyó és a koktélparadicsom kell hozzá, és ezek szintén hűtő nélkül is tárolhatóak.

Hummusz és csípős mártás

Annak ellenére, hogy izraeli konyha-blog vagyunk, és a hummusz talán a legismertebb izraeli ételek egyike, mégis ezen a felületen valahogy nagyon érdemein alul van reprezentálva e méltán híres csicseriborsó-krém finomság (1 hummusz recept, 2 hummusz recept). Ezen az arányon szeretnék most javítani kicsit.

Munkahelyemen szinte hetente tartunk hummusz-műhelyt különféle fontos vendégeknek (véleményformáló újságírók, neves séfek [nevessétek], nívós külföldi vendégek, vagy többszázezres követővel rendelkező konyha-bloggerek). A rövid salátagyári séta után a vendégek körbeállnak vagy ülnek a laborunkban egy munkafelületet (mondjuk inkább jól felszerelt konyhának nevezném, mert semmi labor jellege nincs), és Sarit, vicces kolléganőm, aki kémkedésképpen két hónapot dolgozott egy arab hummuszos konyháján, röviden bemutatja hogy hogyan készítjük a hummuszt. Nem csalás, nem ámítás, semmi trükk, és a végén a vendégek ájuldozva dicsérik az eredményt, hangsúlyozva, hogy a legjobb hummusziákban (hummusz bár) sem ettek jobbat. És persze egy morzsát sem hagynak az asztalon…
Itt egy az egyben Sarit nagy sikerű receptjét közlöm:

Dahl

A sivatagi sorozat második részét Timi adja elő:

A lengyelországi askenáz vagy a spanyolországi szefárd zsidóság vándorlásainak története innen-onnan eljut az európai ember fülébe. A keleti, ázsiai zsidóság útja már kevésbé ismert. Párom családja is keletről származik, eredetileg Irakból, ám párszáz évet mielőtt Izraelbe telepedtek volna Kalkuttában, Indiában töltöttek.

Téli péntek estéken, amikor a lakásban is csak alig van 16 fok, párom édesanyja forró, aranyszínű dahl-t készít, az indiaiak leggazdagabb hétköznapi fogását. Indiában tájegységek szerint eltér, hogy milyen lencséből készítik. Északon, a Pakisztánhoz közeli Punjab tartományban az egészen lilás-fekete lencsét használják, máshol a feles vörös lencsét. Ahány ház, annyi fűszerezése ismert ennek az egyszerű ételnek, elrontani nemigen lehet.

Amikor Frank Peti elhívott túrázni a Júdeai-sivatagba rögtön az jutott eszembe, a dahl kiváló étel a tábortűzhöz: az összes hozzávaló eláll akár hetekig is a melegben, nagyon tápláló, egészséges, és minimális munkával elkészíthető étel.

No, essünk is neki! Összeírtam ugyan öt főre nagyjából a mennyiségeket, de minden alkalommal, amikor dahl-t készítek, csak úgy érzésre teszem bele a hozzávalókat. Mondom, elrontani nem lehet.

Izraeli Camping Sangria

Néhány régi és új barátommal három napon és három éjszakán át a Júdeai sivatagban túráztunk. A magas, Holt tengerre gyönyörű kilátást nyújtó hegyeken, és a félelmetesen mély szurdokokban való csatangolás után az éjszakákat mindig tábortűz körül, vidám hangulatban töltöttük (a frankpeti.net blogon majd részletesen beszámolok a túráról...). A közös vacsorákhoz mindenki hozott magával valamit, és elhatároztuk, hogy ezekből hármat bemutatunk itt egy háromrészes sorozatban.