A kemping Sangria és a Dahl után a sivatagos sorozat harmadik, és egyben utolsó része következik, mely szintén Timitől származik:
A főzéshez mindig keresem azokat a hozzávalókat, amik hagyományosak, helyben beszerezhetőek. A Júdeai-sivatagban járva alig lát növényt az ember, a kékeszöld levelű tövises kapri bokrokkal azonban tele van. A tövises kapri híres arról, hogy a legdurvább körülmények között is képes megélni, szinte elpusztíthatatlan. Izrael ősatyái ezért a Talmudban előszeretettel hasonlították az izraeli nemzet szívósságát a kapri bokorhoz.
A kapribogyó jellegzetes ízét a fermentáláskor felszabaduló mustár olaj adja. Magas flavonoid tartalma (pl. rutin) segíti az immunrendszert. Míg az ókori görögök az étkezések mellett a gázképződés ellen fogyasztották, az izraeli hagyomány a bokor termését afrodiziákumként tartja számon. A kapri gyümölcs héber neve (אֲבִיּוֹנָה) egyben orgazmust, illetve libidót is jelent, bár már a Talmudban is említették, hogy ez igazából átverés.
A kapribogyós-koktélparadicsomos tészta kirándulások alkalmával kiválthatja a már unalmas szendvicset. Hűtőlábában néhány napot, de hűtőláda nélkül is kibír 1-1,5 napot, hidegen is finom. Aki gazdagabban szereti, az tonhalat is adhat hozzá vagy a főzés közben vagy akár a kirándulás alatt konzervből. Kemping-ételnek sem utolsó. Csak tészta, fokhagyma, kapribogyó és a koktélparadicsom kell hozzá, és ezek szintén hűtő nélkül is tárolhatóak.